A partra vetődött bálnákat legtöbbször ugyan megpróbálják visszaterelni a vízbe, csak ritkán sikerül megmenteni őket. Egy kutatócsoport az Észak-Carolinai Egyetemről most kidolgozott egy olyan módszert a szerencsétlenül járt állatok eutanáziájára, ami kegyes a bálnákkal, nem veszélyezteti a környezetet, illetve az állatot a halálba segítő emberekre sem jelent veszélyt.

Mivel a bálnák hatalmas testű állatok, egy sima méreginjekció nem elég, a biztos hatás érdekében hatalmas mennyiségű mérget kellene beadni. Viszont mivel a parton maradó testből sok más állat is eszik, a méreg valószínűleg az ő szervezetükbe is bejutna, így a magyar sasmérgezésekhez hasonló láncreakció jönne létre: a megmérgezett nyulat megeszi a róka, amit elkap a sas, így pár méteres távolságban mindhárom állat tetemét megtalálják az állatvédők.

A bálnáknál kidolgozott módszer két részből áll, két különböző méretű tű kell az egyes lépésekhez. Először egy harminc centis tűvel beadják a nyugtatókból és fájdalomcsillapítókból összeállított koktél, ami egyrészt lenyugtatja és érzésteleníti az állatot, másrészt minimalizálja a közelben dolgozókra leselkedő veszélyt, amit a hatalmas testű emlősök jelentenek. A következő lépésben egy 90 centi hosszú tűvel kis mennyiségű sót, egészen pontosan kálium-kloridot fecskendeznek a bálna szívébe. Ez azonnal végez az állattal, másrészt nem jelent veszélyt a környezetre.