A pókok a legrettegettebb állatok közé tartoznak, a fekete özvegy pedig közöttük is az egyik legfélelmetesebbnek számít. A közhiedelem szerint mérgük erősebb a kobráénál, a biztos haláltól csak az azonnali orvosi beavatkozás mentheti meg áldozatát. Kétségtelen, hogy a fekete özvegy mérgébe bele lehet halni, de igazából ez egészen ritkán történik meg: sokkal kevesebb esély van rá, mint arra, hogy darázs- vagy méhcsípésbe hal bele az ember.
A pókok maguktól igazából szinte soha nem támadnak. Általános jó tanács, hogy ne bántsd, és akkor ő sem fog bántani téged. A fekete özvegy a legtöbb pókfajhoz hasonlóan defenzív, óvatos állat, csak akkor lép fel agresszívan, ha veszélyben érzi magát. Egy mostani kísérletsorozat szerint azonban még akkor sem feltétlenül. A vizsgálatban kifejezetten provokálták az állatokat: piszkálták, bökdösték, felvették, szorították őket, hogy lássák, mivel lehet előidézni a csípésüket a legkönnyebben. Az eredmények szerint a fekete özvegy roppant toleráns: enyhébb fenyegetésre egyszerűen arrébb mászik, és csak akkor ereszti támadójába a mérgét, ha kifejezetten nagy a baj.
A pókot persze nem puszta kézzel, hanem annak a mozgását imitáló, zselével bevont eszközökkel nyaggatták. Ha sokáig nem hagyták békén, selyemfonallal próbálta távol tartani magától támadóját, a még veszélyesebbnek látszó helyzetben összegömbölyödve halottnak tettette magát. A harapás csak az utolsó utáni fegyvere, ehhez az kell, hogy hosszasan szorítva ne hagyják elmenekülni. De még ilyenkor sem mindig veszélyes a harapása: van, hogy a marása méreg nélküli.
A magyarázat szerint a fekete özvegy okosan spórol a csak lassan termelődő méreganyagával. Azt inkább áldozataira (hangyák, tücskök-bogarak, effélék) tartogatja, és mivel az ember nem tartozik ezek közé, vele szemben alternatív taktikát alkalmaz. A kutatók szerint a legérdekesebb, hogy hogyan válogat a különböző elhárító módszerek között. A kísérletek szerint a fekete özvegy egész kifinomult kockázatelemzési képességgel rendelkezik, amikor dönt a menekülés, a hullapóz, a méreg nélküli és mérges harapás között.
A fekete özvegy rossz hírét valószínűleg leginkább ijesztő nevének köszönheti. Más kérdés, hogy az is csak egy közkeletű legendára utal: eszerint a nőstények párzás után felfalják a náluk kisebb (és méreg helyett nagyméretű spermatermelő szervekkel rendelkező) hímeket. A fogságban megfigyelt jelenség valóban előfordul, de természetes körülmények között, ahol a fiúk szex után szabadon elmászkálhatnak, jóval ritkábban.
Melegebb éghajlaton az egész világon elterjedt. A Latrodectus családba tartozó 25 pókfaj Ausztráliától Amerikáig megtalálható. Dél-Európában is honos, magyar turisták leginkább a horvát nyaraláson szoktak tartani tőle. Túlzottan is: valójában rejtőzködő állat, még Dalmáciában is a szinte kősivatagos élőhelyeket kedveli elsősorban, szemben a tengerpartot előnyben részesítő turistákkal. Csípése a legritkább esetben jár maradandó következményekkel: többnyire csak helyi izomfájdalmat okoz, bár kivételes esetekben a tünetek súlyosbodhatnak. Szívbetegek, idősebbek és kisgyerekek lehetnek igazán veszélyben, náluk valóban indokolt lehet az ellenszérum minél gyorsabb beadása.