Kutatók egy csoportja tavaly összefüggést mutatott ki a lazacok és a Föld mágneses mezői között, azt feltételezve, hogy a halak így tájékozódnak az óceánokban, hogy megtalálják származásuk helyét. Most egy másik kutatócsoportnak egy kísérletsorozattal sikerült bebizonyítania az összefüggést.

A kutatók több száz királylazacot követtek az óceánban, miközben megpróbálták szimulálni a mágneses mezőket. Hosszú vezetékeket húztak a víz fölé, ezekkel változtatni tudták a mágneses mező irányát és erejét is.

A halak válaszoltak a szimulációra, arra úsztak, amerre terelték őket a mezők. A kísérletben részt vevő halak még soha nem hagyták el a keltetőt, így nem tanulhatták meg, hogy merre kell menniük.

Ez azt is jelenti, hogy örökölt tulajdonságról van szó – magyarázta Nathan Putman, az Oregon Egyetem kutatója. A halak még azelőtt tudnak mindent, hogy elérnék az óceánt.

A mágneses mező nagyon gyenge volt, nem volt elég erős ahhoz, hogy egy iránytű megérezze. A halak még így is tudták, merre kell menniük. A lazacoknak különösen érzékenynek kell lenniük, hiszen a Föld mágneses mezője is viszonylag gyenge. Ez azonban azt is jelenti, hogy nem kell sok ahhoz, hogy eltereljék a halakat. A tengerek azonban tele vannak elektromos vezetékekkel, amelyek befolyásolhatják a lazacok viselkedését.