Lézerrel kéne eltakarítani az űrszemetet! – gondolta egy ausztrál kutatócsoport, amelynek tagjai szerint ez lenne a legmegfelelőbb módszer arra, hogy az életveszélyes, elképesztő sebességgel haladó roncsdarabkákat eltüntessék a Föld körüli pályáról.
Az űrkutatók szerint nagyjából 300 ezer szemétdarab kering Föld körüli pályán; ezek többnyire régi műholdak, űrtávcsövek és más űreszközök maradványai. Az űrben ezek több tízezer kilométeres óránkénti sebességgel haladhatnak, és veszélyeztetik a Föld körül cirkáló műholdakat. Elképzelhető, hogy a szemét sorban kiüti őket, ezzel is egyre nagyobb szeméthalmot képezve.
Aztán ez történik:
Matthew Colless, az Ausztrál Nemzeti Egyetem űrkutatási és asztrofizikai tanszékének vezetője szerint a szeméttakarításra a lézer a legjobb eszköz. A projekt egyáltalán nem sci-fi, a kutatók szerint 10 éven belül el is készülhet az első lézerágyú.
Fontos szempont, hogy [a lézert] lehetséges elkészíteni, mert rengeteg űrszemét van odafönt. Lehet, hogy csak néhány évtizedre vagyunk egy katasztrofális lépcsőzetes ütközéstől, és az kiütné az összes műholdat az alacsony Föld körüli pályán
A tervezők azóta felvették a kapcsolatot a NASA-val, hogy nyomon követhessék az űrszemetet egy teleszkóppal; ezt a Mount Stomlo Obszervatóriumban szerelték föl, és infravörös lézere is van.
Az ausztrál kormány 20 millió dollárral támogatta a projektet, további 40 milliót magánbefektetők adtak össze. A Cooperative Research Centre (CRC) így jobb lézereket fejleszthet, amivel minden űrszemétdarabka útját nyomon követhetik. Ezt a módszert régóta használják a csillagászatban, hogy akkor is folytathassanak megfigyeléseket, amikor a légköri viszonyok ezt megakadályoznák.
A végső cél, hogy a megnövelt teljesítményű lézerekkel szétlőhessék a szemétdarabkákat, így elégnének, amint átzuhannak a felsőbb légkörön.
Így nem állna fenn a kockázata, hogy elhibázzuk a lövést, és eltalálunk egy működő műholdat. Precízen célozhatunk, így el sem téveszthetjük a célt
– magyarázta Colless, aki szeretné, ha a lézert nemzetközi szinten, több állomáson is használnák, de a CRC egyelőre az első prototípuson dolgozik.