Egy brit kutatócsoport kiterjedt vizsgálatot végzett a katicabogarak repülési szokásaival és képességeivel kapcsolatban. A végeredmény meglepő megállapításokat hozott. Kiderült például, hogy a katicák nemcsak arra képesek, hogy akár 1100 méter magasra repüljenek, de a csúcssebességük akár a 60 kilométert is elérheti óránként.

A bogarak állóképességének vizsgálata szerint egy átlagos hétpettyes, akit a többség csak onnan ismer, hogy gyerekkorában több százat is kimentett a Balatonból, akár két órán át is képes a levegőben maradni. Ebből tehát az következik, hogy ha egy igazán elszánt katica akár 120 kilométert is megtehet egy nekifutásra. Ez az érték nemcsak az átlagembernek meglepő, a tudósok is azt hitték, hogy egy katica nagyjából három métert tud megtenni, és bármi, ami ennél több, az már komoly hosszútávrepülés.

A kutatás alapjául szolgáló adatokat egy különleges radar adta, ami másfél kilométeres magasságig képes megmondani az előtte elrepülő dolgok sebességét, irányát és magasságát, ráadásul a bemért dolgok mérete és alakja alapján különbséget is tud tenni bogár és bogár között. A kutatás Nagy-Britannia két legjellemzőbb katicafaját, a hétpettyest és a harlekint vizsgálta, összesen kilencezer rögzített észlelést alapul véve. Kiderült, hogy bár az 1100 méter a rekord, a katicák többsége 150 és 500 méteres magasság között található, és általában megelégszenek a kevésbé szédítő 32 kilométeres óránkénti sebességgel. Sajnos a radar azt nem tudta megmondani, hogy a sebességük mekkora részét adta a szél, de a szakemberek szélmentes laborban is mértek kiugróan magas értékeket.

Lori Hawson Handley, a Hull Egyetem munkatársa, a tanulmány vezetője szerint a katicák „hihetetlenül gyorsak és aktívak voltak” a kísérleti dobozokban. „Alig tudtunk lépést tartani velük” – nyilatkozta a tudós.

A PLOS ONE-on leközölt tanulmányból az is kiderül, hogy a katicák másodpercenként 85 szárnycsapással repülnek, és a repülési magasságukat főleg a hőmérséklet határozza meg. Minél melegebb van, annál magasabbra repülnek, 12 Celsius-fok alatt például a földön maradnak.

A szakértők abban bíznak, hogy a tanulmány eredményei segítenek az invazív fajok, például a harlekin katicák elleni harcban, ami 2004-ben került az Egyesült Királyság területére, és azóta is agresszíven terjed.