David Jenkins hetekig -20 Celsius-fokos, ordító hidegben reszketett csak azért, hogy a világ egyik legszebb, de legvisszahúzódóbb állatát, a hópárducot fényképezze. Az alábbi kép mutatja meg igazán, milyen nehéz dolga is volt. A nagymacskafaj két képviselője is rajta van a felvételen, de még akkor is nehéz őket kiszúrni, ha elmondjuk, hogy a kép közepe táján, vagyis inkább egy kicsit balra kell keresni. A képekért ide kattintson.

Jenkins amúgy két héten át még ennyit sem látott a Himalája indiai oldalán, ekkor azonban egy közeli falu pásztora szólt neki, hogy vérnyomokat találtak egy birkanyáj birkáin, vagyis a közelben egy hópárduc ólálkodik. Jenkins szerint is borzasztó ritka és egyedi alkalom, hogy ilyen ellenséges körülmények között végül mégis sikerült lefotózni az állatokat, még akkor is, ha párducok bundájának kiemelkedő rejtőképessége miatt szinte senki nem látja majd meg, mi van a képen, hacsak körbe nem rajzolják pirossal.

„Ez volt a legnehezebben észrevehető és fotózható állat, amivel valaha dolgom volt” – nyilatkozta Jenkins. „Nem csak a rejtőszíne miatt, eleve olyan helyen él, ahol a környezeti és terepviszonyok között egy embernek már simán sétálni is nagy kihívás.”