Az óceán feletti jégpáncél körülbelül 30-40 kilométer vastag. A hold felszíni hőmérséklete körülbelül mínusz 180 Celsius fokos, de ez alatt a felszín alatt folyékony víz található. A víz pedig sziklás talajjal érintkezhet, amiből azt gyanítják, hogy a földihez hasonló élet kialakulása is lehetséges lenne itt. A római Sapienza Egyetem tudósa, Luciano szerint a legfontosabb következtetés, hogy a világűrben akár teljesen váratlan helyeken is felbukkanhat életre alkalmas terület. 

Úgy vélik, legalább akkora területet foglal el az óceán, mint a Felső-tó (Lake Superior), ami a Nagy Tavak öt tavából a legnagyobb, de ennél sokkal mélyebb, ezért sokkal több víz lehet benne.

A Szaturnusz holdjának déli sarkán található gejzírekből jégdarabok és óriási vízgőzfelhők törnek fel, így sikerült rátalálni a nagy mennyiségű vízre.

A NASA által közreadott képeket a Szaturnusz körül keringő Cassini amerikai űrszonda készítette a az Enceladus jéggel és a jégmezőben kráterekkel borított felszínéről, a déli pólus környékén a 2005-ben felfedezett "tigriscsíkokkal".