Hallotta már, hogy milyen szépen szól egy eredeti Stradivari hegedű? Nem? Most már hallotta. Többre nincs is szükség, mert egy friss tanulmány szerint még a szakértők sem tudják megkülönböztetni a dollármilliókért árult, több száz éves hangszerek hangját a vadonatúj hegedűkétől.
A zenészek többsége esküszik rá, hogy a régi hegedűk sokkal szebben szólnak az újaknál – különösen azok, amiket a legendás Antonio Stradivari hangszerkészítő gyártott. Az ő hegedűinek egészen sajátos hangjuk van, ami valószínűleg annak a technikának köszönhető, amivel a XVII-XVIII. században védték a faanyagot az állapotromlástól.
Claudia Fritz és munkatársai, a párizsi Jean Le Rond d'Alembert Intézet kutatói tesztelni akarták, hogy a Stradivari hegedűk hangja tényleg szebb-e a többinél. A kísérlethez 10 zenészt kértek föl, akik 6 új és 6 régi hegedű közül választhattak; a régiek között 5 Stradivari is volt.
A zenészek szűrt fényben játszottak, és egy fényszűrő szemüveget viseltek, hogy a forma alapján ne tippelhessenek a hangszer korára; ezt az is megnehezítette, hogy az új hegedűket is antik jegyekkel látták el.
A próbákat egy 300 férőhelyes koncertteremben és egy próbateremben is megtartották. Minden teszt 1 óra 15 percig tartott.
Amikor megkérdezték a zenészeket, hogy egy esetleges koncertkörútra melyik hegedűt vinnék magukkal, tízből hatan az újakra szavaztak. Azt sem tudták megmondani, melyik hegedű lehet az új, csak találgattak – mindössze abban volt köztük konszenzus, hogy az újabbakon jobban lehetett játszani.
Még a szólisták is meg tudják különböztetni a hegedűket aszerint, hogy melyik tetszik nekik és melyik nem, a régit nem nagyon tudják megkülönböztetni az újtól. Eszerint, függetlenül attól, hogy milyen hangzáshoz vonzódnak a legjobb hegedűsök, a hangzásnak nincs köze a hangszer korához vagy eredetéhez.
– jegyezte meg Joseph Curtin, egy michigani hangszergyártó, aki hegedűket is készít.
Fritz örömtelinek tartja a kísérlet eredményét: szerinte ez arra utal, hogy maga a zenész kerülhet előtérbe, nem az, hogy milyen hangszeren játszik. Azt is elmondta: sokan meglepődtek, amikor kiderült, hogy a számukra szimpatikus hangszerek vadonatújak voltak.
Vannak szkeptikusok is. Joseph Nagyvary, a Texas Egyetem professzora – aki a hegedűk vegyi összetételét is tanulmányozta – úgy látja, a tanulmány nem volt elég alapos, így az eredményeket sem tartja meggyőzőnek.
A szakértők tudják, hogy az ismert, nagyjából 600 Stradivari hangja nagyban különbözik, attól függően, hogy hogyan játszottak rajtuk, és mennyire vigyáztak rájuk.
– mondta Nagyvary. Szerinte a zenészeknek hetekig kéne játszaniuk egy hegedűn, hogy megismerjék, mire képes, és a tanulmány a fent idézett tényt sem vette figyelembe. Ha valakinek, Nagyvarynak ezt el lehet hinni, mivel ő már több Stradivari-utánzatot is készített.
A kísérletben részt vevő Gioria Schmidt viszont úgy látja, az eredmények meggyőzők.
Egyesek érvelhetnek azzal, hogy a kísérletben egyes hegedűk szándékosan „gyengébbek” voltak, mint az újak, vagy hogy a hangszereket nem hangolták megfelelően. Viszont ezekkel a körülményekkel mindenkinek szembe kell néznie, aki betér egy hegedűboltba.
– mondta Schmidt.