A kutatók hajókkal vágtak neki a munkának, és egy, amúgy halászok által is használt módszerrel gyűjtötték be a vizsgálathoz szükséges állatokat. A megoldás lényege, hogy hat amper erősségű áramot vezetnek a vízbe egy fémrúdon keresztül, amiről fémkábelek lógnak. A feszültség alá helyezett rendszer átmenetileg megbénítja a közelben úszó halakat, amik tátott szájjal és merev testtel emelkednek a felszínre. A szakemberek ekkor begyűjtik és tanulmányozzák az állatokat, amiket amúgy tartályokban tartanak egész addig, amíg (teljesen egészségesen) vissza nem kerülnek a vízbe.

„Az általános egészségi állapotukat vizsgálva sok olyan adathoz juthatunk, ami alapján általános következtetéseket vonhatunk le a halállomány egészét tekintve” – mondta John Justice, a kutatásban részt vevők egyike, a helyi felügyelőség munkatársa.

A munkában összesen kilenc tengerbiológus vett részt, és a Tennessee Valley Authority (TVA) nevű felügyeleti hatóság által ellenőrzött vizekben élő halállományt vizsgálták. Az észak-alabamai tavat az egyik legváltozatosabb élővilágú édes vízű tónak tartják a világon. Az itt végzett tudományos munkának különleges jelentősége lehet halgazdálkodási és fajfenntartási szempontokból. Az alábbi videóból kiderül, pontosan hogy is néz ki ez a módszer, bár ezt épp egy másik területen vették fel.

Ugyanakkor kérdéses, hogy az elektromos sokkolás a legjobb módszer a célra. A biológusok az áramütésnek nincs hosszú távú egészségügyi hatása, ráadásul korábban úgy fogták be az állatokat, hogy egy öbölbe terelték, és ott a rotenone nevű méreggel ölték meg őket. 

A People for the Ethical Treatment of Animals (Emberek az állatok etikus kezeléséért) nevű szervezet szerint ugyanakkor a halak érzik a fájdalmat, ezért ez a módszer sem a legjobb. A TVA nagyjából 200 darab halat fogott ki eddig elektromos sokk segítségével, ezek mindegyik túlélte a megpróbáltatásokat, és élve került vissza a vízbe.