A klímakutatók őrjítő alapossággal vizsgálják az éghajlatváltozás és a felmelegedés okait. A kockázatok listáján állandó szereplő a haszonállatok által kibocsátott metángáz, aminek szintén légszennyező hatása van. Értik, nem elég, hogy ketrecben tartják őket, telebombázzák őket antibiotikumokkal és gyógyszerekkel, hogy életük végén a tányérra kerüljenek, de még az is az ő hibájuk, hogy telefingják szegények az atmoszférát.
Viszont a tudomány nemcsak ítél, hanem igazságot is oszt: egy svájci kutatócsoport megállapította, hogy nem a tevefing tehet a globális felmelegedésről. Ez nem vicc, hanem egy komoly tanulmány, ami a PLOS One-ban, az Amerikai Tudományos Akadémia hivatalos folyóiratában jelent meg.
A kutatócsoport megállapította, hogy bár a tevék és rokonaik – a guanakók, lámák, alpakák, vikunyák, dromedárok és kétpúpú tevék – csakugyan előállítanak metánt (értsd: finganak), ami 20-szor károsabb gáz, mint a szén-dioxid, a tevék által elpufogtatott anyag összességében nem olyan káros, mint amivel a szarvasmarhák, juhok és kecskék szennyezik a légkört.
A metán az emésztéskor keletkezik az állatokban. Becslések szerint az állati eredetű metánból ered a légkör metántartalmának 20 százaléka. Eddig úgy hitték, a hasonló emésztőrendszerük miatt a tevék is legalább annyi metánt termelnek, mint a többi kérődző állat. A Zürichi Egyetem és az ETH Zürich kutatói viszont bebizonyították, hogy sokkal kevesebbet.
A kérődzők és a tevék emésztőrendszere ugyan hasonló, de nem tökéletesen egyforma. Mindkettőnek van gyomra és több gyomorkamrája, így a megrágott étel az egyik kamrából a másikba vándorolhat; a kérődzés közben ezeknek a mérete csökken. Emiatt gondolták úgy, hogy a tevék és a kérődzők ugyanannyi metánt termelnek.
Viszont a kutatók megállapították, hogy a tevék a testméretükhöz képest kevesebbet durrogtatnak, mint a birkák vagy a marhák. Ebben az is szerepet játszhat, hogy a tevék kevesebbet esznek, mint a kérődzők, ezért az emésztésük se annyira intenzív.