Európával szemben az USA-ban ez elmúlt évekig több elítéltet végeztek ki, főleg méreginjekcióval. Az Európai Unió tiltakozik, ahogy tud, mivel az emberi jogokkal ellentétesnek tartják a halálbüntetést. Pár éve sikerült olyan eszközhöz nyúlni, ami mostanra meghozta az eredményt: megtiltották a méreginjekciók egyik összetevőjének exportját, az USA pedig kifogy a készleteiből. Egyelőre egy elítélt járt rosszul. Azt még nem tudni, mi lesz a vita vége, de ha gazdasági szempontok döntenek, lehet hogy vége a mesterséges halálnak az Államokban.
Itt a tavasz, és idén még csak egy kivégzés volt az USA-ban, ez pedig igen szokatlannak számít. (Korábbi adatokról van szó, a cikk megjelenéséig 17 embert végeztek ki.) Január 19-én Dennis McGuire levegő után kapkodva, fulladozva halt meg a méreginjekciótól. Halálbüntetését az ohiói Department of Rehabilitation and Correction hajtotta végre.
„Kivégzésének 11 vagy több perce alatt, amíg levegőért kapkodott, végig ökölbe szorította a kezét. Kérdésen felül áll, hogy Dennis McGuire több percen keresztül nagyon szenvedett” – meséli Lawrence Hummer katolikus pap, aki feladta az utolsó kenetet és látta a kivégzést. Három héttel később, február hetedikén az állam kormányzója, John Kasich elhalasztotta a legközelebbi kivégzést: Gregory Lott novemberig életben maradhat, amíg kivizsgálják az ügyet, és döntenek a következő lépésről. Az ügy hatására február közepén Washington álllam is a tiltás mellett döntött.
Hogy történhetett meg ez? Az ohiói börtönőrök kísérleti, két gyógyszerből álló koktélt használtak:
Miért próbált ki Ohio egy nem tesztelt injekciót, miközben 1999 óta hajtanak végre kivégzéseket méreggel?
A válasz a mérgek egyre növekvő hiányában rejlik, ami pedig elsősorban az Európai Unió 2011-es exporttilalmának köszönhető. Ennek hatása már Amerika-szerte érezhető a siralomházakban. A tilalom miatt az amerikai börtönök nem jutnak hozzá a tiopentál-nátriumhoz, ami kulcsfontosságú altató lenne a méreginjekciókhoz.
Az elmúlt években több kisebb gyógyszergyár szintén megtagadta a tiopentál-nátrium és más méreginjekció-összetevők szállítását etikai okokból, vagy mert félnek az aktivistáktól, a jogi hercehurcáktól.
A washingtoni Death Penalty Information Center igazgatója, Richard Dieter szerint az EU-s tiltás ugyan lelassította, de nem állította le a halálbüntetéseket, ami viszont most „negatív fényben tűnik fel”, és ez bizonytalanná tesz a jövőjét.
A méreginjekció a legtöbbet használt kivégzési módszer az Amerikai Egyesült Államokban.
Az európaiaktól ma már távol áll, ettől még a világon több országban is érvényben van a halálbüntetés. Az elérhető adatok szerint 2012-ben összesen 21 országban végeztek ki embert. Kínában négyezernél, Iránban háromszáznál is többet, Irakban 130, Szaúd-Arábian 80 körül, az USA csak az ötödik a listán 43 fővel.
A gyógyszerproblémák előtt lényegében minden méreginjekció-protokoll ugyanazt a három gyógyszeres megoldást használta:
A háromgyógyszeres protokollt először 1977-ben próbálták ki Jay Chapman halottkém javaslatára, akinek egyébként nagyon kevés gyógyszerészeti tapsztalata volt. A New York Times riportere évekkel később megkereste, akkor azt nyilatkozta, ő a halál utáni dolgokban szakértő, nem azokban, amik odasegítik az embereket.
Az USA-ban hivatalos kivégzési mód az áramütés, a gázkamra, az akasztás és a kivégzőosztag is, de a legnépszerűbb a méreginjekció. Texas volt az első állam az USA-ban, ahol használták: 1982. december 7-én végezték ki Charles Brooks, Jr.-t. Azóta az USA-ban töb mint ezer halálraítéltet végeztek ki ezzel a módszerrel.
Mire a három gyógyszeres koktél használata az amerikai Legfelsőbb Bíróság elé került a 2008-as Baze versus Rees ügyben, már a méreginjekció volt a kivégzések legkedveltebb módja 36 államban és a szövetségi kormány részéről is. Az államok harmada Chapman módszerét használta. Az alkotmánybíróság végül 7-2 arányban a protokoll mellett szavazott, és minden maradt a régiben.
Bár a filmekben a kivégzések elszenvedői javarészt gyilkosok, erőszaktevők, a kép ennél sokkal árnyaltabb. Tajvanon például már a reptéren ki van írva, hogy a drogkereskedők is így járhatnak. Legalább 25 országban, az USA-ban is végeztek már ki embert droggal összefüggő ügyekben.
De házasságtörésért, szodómiáért, erőszakért és hitelhagyásért is halál járhat Szaúd-Arábiában (sőt, itt még boszorkányságért is), illetve Iránban, istenkáromlásért pedig Pakisztánban. Kína a nagyobb gazdasági bűncselekményeket is halállal bünteti.
Árulásért, nemzet és állam elleni bűnökért Irán, Gambia, Kuvait, Libanon, Észak-Korea, Palesztin Nemzeti Hatóság, Szomália sújt halállal.
Az Európai Unió nem csinál titkot halálbüntetéssel kapcsolatos álláspontjából: ez EU-s irányelvek az egyetemes eltörléséről szólnak, és az emberi jogok megerősítéseként értékelnek egy ilyen lépést. A EU-s diplomaták és vezetők folyamatosan számon kérik az USA-n a halálbüntetést, és a soron következők végre nem hajtására kérik őket.
Az EU nemcsak szavakkal hadakozik a mesterséges halál ellen: szervezetei 2009 és 2013 között összesen 4,8 milliárd dollárt adományoztak halálbüntetés-ellenes szervezeteknek. Emellett befolyásuk a legfelsőbb bíróságra is kiterjed, ahol a bírók különvéleménnyel ostromolják az intézményt. Politikai csatáik azonban mindeddig hiábavalónak bizonyultak.
A végső eszköz, hogy exportilalmat rendeltek el a méreginjekciókhoz használt összetevőkre. Ezzel végül teljesen megváltoztatják az USA kivégzési gyakorlatát, de beszüntetni - egyelőre - nem tudták.
Az európai országok egyenként vezették ki a gyógyszert a piacról. Nagy-Britannia, ahogy mindig, most is kilógott a sorból: nem akarta szűkíteni az exportot, mivel szerintük vannak hasznos felhasználási módjai is az összetevőnek. Miután azonban kiderült, hogy amerikai börtönök is egyértelműen vásárolnak tőlük, 2010-ben bevezették a tilalmat.
Az utolsó amerikai cég, ami tiopentál-nátriumot állított elő, a Hospira, 2011 januárjában szüntette be a gyártást, az olasz hatóságok nyomására, itt van ugyanis a gyógyszergyáruk: amerikai cégként egyedül ők állították elő az aktív összetevőt – valószínűleg szabadalmuk volt rá, ezért más nem gyárthatja. 2011 áprilisban az indiai Kayem Pharmaceuticals is beszüntette a gyártást. 2011 júniusára a tiopentál-nátrium-készletek annyira lecsökkentek, hogy az USA Németországhoz fordult segítségért. A német gazdasági miniszter, Philipp Rösler katolikus hitére hivatkozva megtagadta a kérést, sőt előterjesztette, hogy tiltsák meg a német gyáraknak az összetevő amerikai árusítását. Ugyanekkor Dánia is bejelentette, hogy nem szállít többet az USA-nak.
Az exporttilalom már valós, érezhető hatásokkal járt: kivégzésekhez leggyakrabban használt három összetevőből a pankurónium és a kálium-klorid könnyen elérhető. A tiopentál-nátriumot azonban új altató váltotta fel.
Néhány amerikai kórház ugyan még mindig használja, világszerte nagyon kevés gyártó állítja elő, ráadásul csak négy év a szavatossága, ami a hosszadalmas fellebbezési eljárásokhoz képes rövid idő. Így válhatott az aktivisták és az EU nyomásgyakorló eszközévé.
A vizsgálatok egyelőre folynak, a halálbüntetéseket lényegében nincs mivel végrehajtani, az eredmény mégis egyértelműen politikafüggő: az amerikai politikai kultúrához egyelőre a viták ellenére hozzátartozik a használata. Ez persze nem jelenti azt, hogy végül ne törölnék el: például 2012-ben több sokkal kevésbé civilizált ország, Benin, Mongólia és Madagaszkár is a tiltás mellett döntött. De hivatalosan ekkor törölték el Lettországban is.
Szabad piaci országként nemcsak az exporttilalom az egyetlen gazdasági lehetőség, amely a mesterséges halál tiltása mellett szólhat: a számítások szerint egy halálbüntetés végrehajtása az összes jogi költséggel, genetikai teszttel, fogvatartással együtt – ezek az nagyon sokáig húzódnak – tízszer drágább, mint az életfogytiglanos elítélt eltartása.
