Tulajdonképpen csoda történt, amikor egy fiú Kaliforniából Hawaiira utazott egy repülő futóműgondolájában, és nem halt meg – mondják az esetet vizsgáló szakemberek. A 16 éves fiú öt és fél órán át utazott, majdnem végig 11 500 méteres magasságban, a repülő egy olyan részében, ahol se fűtés, se levegőutánpótlás nincsen.

A szerencsés potyautas azt mondta a rendőröknek, hogy egy családi veszekedés után rohant el otthonról, átmászott a San Jose-i reptér kerítésén, és ott bemászott egy Boeing 767-es szárnyába. Arra nem emlékszik, mi történt a felszállás után, és a leszállás is ködös: a Kahului reptér munkatársai is csak egy órával a földet érés után szúrták ki a reptér civilektől elzárt részén kolbászoló fiút a biztonsági kamerák képén.

Nem érdemes így spórolni az utazási költségeken, mert több halálos veszély is leselkedik arra, aki a repülésnek ezt az unortodox módját választja. Ha ugyanis a felszállás után szinte azonnal visszazáródó futómű nem is nyomja agyon az embert, az utazómagasságban uralkodó, mínusz hatvan-hetven Celsius-fokos hideg, és a Himalája csúcsaihoz képest is ritka levegő könnyedén végezhet azzal, aki nem oldja meg valahogy a fűtést és az oxigénellátást.

Bár egyesek szerint a gondolában futó hidraulikus csövek, illetve a kerék hatalmas gumifelülete talán szolgáltattak némi meleget, az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal szakemberei azt mondják, hogy a test ilyenkor néha egyfajta hibernált állapotba kerül, és ez az, ami megmentette a fiú életét.

Korábban egy nigériai belföldi járat egyik potyautasa élt túl egy ennél jóval rövidebb és alacsonyabban megtett utazást. Egy Angolából Londonba tartó repülő kerekénél utazó férfi már nem volt ilyen szerencsés: magát a repülést valószínűleg túlélte, de a futómű kinyitásánál kiesett a repülőből, és a vizsgálatok szerint lehet, hogy csak a földnek csapódásba halt bele. Ez amúgy a harmadik veszély: leszálláskor semmi sem jelzi a futómű mellett rejtőzködő embernek, hogy a kerekek mindjárt kiereszkednek a helyükről, így ha valaki nem köti ki magát, vagy nincs akkora mázlija, hogy ájultan sem esik ki a kerék nyitásakor, akkor egészen biztosan belehal a zuhanásba.

A hivatalos adatok szerint 1947 óta nagyjából 20 százalékos esélye van a túlélésre annak, aki a futómű mellé foglal magának helyet. Persze ez a statisztika csak azokról az esetekről szól, amikor megtalálják a potyautast a reptéren, illetve a reptér körül valahol, egy, esetleg több darabban.

A kaliforniai fiú esetéhez hasonló történt már korábban, egy tahiti férfi repült Papeeteből Los Angelesbe. A hét és fél órás út végén repülőtéri dolgozók találták meg, az orvosok szerint 26 fokos volt a teste, nagyjából három fokkal hidegebb, mint ami elméletileg halálos. A férfit visszatoloncolták a hazájába, későbbi nyilatkozataiban elmondta, hogy közvetlenül a felszállás után elájult, és fogalma sincs, mi történt vele az úton.

Egy másik, 2002-es esetben egy kubai menekült csak azért nem fagyott halálra a mínusz negyven fokos hidegben, mert a gondolában futó csövek egyike lukas volt, és folyamatosan meleg levegő áramlott belőle a férfi felé. Victor Alvez Molina nemcsak ezért volt szerencsésebb tahiti társánál: ő menedékjogot is kapott a kanadai hatóságoktól, és arra is lehetőséget kapott, hogy a családját is kimenekítse Kubából. Valószínűleg már hagyományos módon, nem a kerék mellé zárva.