A New Jersey-i Liberty Science Centerből indul hétéves, világ körüli útjára a Beyond Rubik's Cube kiállítás, a Rubik-kocka interaktív múzeuma és játszótere. A mínusz egyedik napi gálaműsor után a sajtó és a meghívott hírességek megtekinthették a kiállítást, ami szombaton nyílik meg a nagyközönség előtt. A megnyitón kiderült, hogy Rubik Ernő csodálatos, végtelenül szerény ember, és hogy a kaliforniai borkultúrát a magyar marslakóknak köszönhetjük.
Elöl szögletes, felül tornyos, hátul óriási gömb, mi az? Valószínűleg tovább tartana kibarkochbázni, hogy a Liberty Science Centerről van szó, mint amennyi idő alatt egy amatőr kirakja a Rubik-kockát.
„Mi értelme egy tudományos oktatóközpontot építeni a jersey-i pusztába?“ – kérdezhetnénk, de nem fogjuk. A kietlen helyek és a gigaberuházások együttese nem idegen a magyaros gondolkodástól, és a tudomány népszerűsítésének mindig örülni kell.
Az LSC viszont sokkal, sokkal több ennél. A negyedik emeleten, az étteremmel szemben egy demonstrátor a földön kuporgó, tátott szájú gyerekeknek egy lufival szemlélteti a rakétaelv működését, majd folyékony nitrogénbe áztat egy gumikesztyűt. Nem kréta- és tankönyvszagú múzeumba csöppentünk, hanem egy játszótérre; ez az I Fucking Love Science szoborba öntése, 300 ezer négyzetláb alapterületen.
Keresve se lehetne jobb helyszínt találni a világ legismertebb logikai játékának népszerűsítésére.
Akik komolyan veszik a hobbijukat, hajlamosak azt hinni, hogy az a legfontosabb dolog a világon. Az LSC gálaműsora is hasonló elvet követ. Az elhangzottak alapján azt hihetnénk, hogy a világ a Rubik-kocka körül forogna, ha nem lenne szögletes, és hogy ez akkora hungarikum, hogy a turulmadár ehhez képest náci birodalmi sas.
Viszont az, hogy
váltott műszakban szórják a szuperlatívuszokat, dicsérve a magyar észjárást és a Rubik-kocka időtlen zsenialitását, egyáltalán nem tűnik túlzásnak. Csak egy ember van, aki a nagy felhajtás közepette kissé megilletődötten üldögél a hírességek között: maga Rubik Ernő, az ihletett zseni.
Áder angolul kezdi a beszédét, amelyben a sci-fi író Isaac Asimovot idézi, aki a magyarokat marslakónak tartotta. „Most visszaváltanék a marsi anyanyelvemre, ami a magyar” – mondja Áder, és magyarul folytatja; néhány mondatonként tolmács fordítja a szövegét.
Az elnök egy kis tanmesét ad elő, amibe belesző minden fontos találmányt. A mese főhőse Mr. Smith, aki reggel beveszi a C-vitamint (Szent-Györgyi Albert), üzenetet ír a feleségének egy golyóstollal (Bíró László), beül a Fordjába (a T-modellen magyar konstruktőrök is dolgoztak), beér a munkahelyére, és bekapcsolja a számítógépét (Neumann János). És így tovább: Gábor Dénes hologramja, Irinyi János gyufája, Haraszti Ágoston kaliforniai borászata. Akikre büszkék lehetünk.
(„Azt a sztorit kihagyta, hogy egy magyar ember unalmában elkezdett piros csíkokat festegetni, aztán rávitt egy kis kéket, rajzolt rá egy csomó csillagot, és végül megszületett az amerikai zászló” – jegyzi meg néhány óra múlva egy újságíró kolléga.)
A beszéd kétnyelvű közhelygyűjteménynek tűnhet, mégis koncepciózus. A magyar stáboknak anyanyelvű alapanyag kell az otthoni tévéműsorokba, az amerikaiak meg jó eséllyel nem ismernek minket, félázsiaiakat – Áder beszéde ilyen szempontból nézve minden igényt kielégít. Mi vagyunk a marslakók, okosak vagyunk, feltaláltuk az atombombát, a Wordöt és a világ legjobb logikai játékát, plusz mindenkit beelőzünk a forgóajtóban. Miért ne lehetnénk erre büszkék, akár szuahéli nyelven is?
A pódiumra lépő Robert Wong szerint a Rubik-kockában és a Google-ben sok közös van. „Például a színek” – mondja. Szerencsére a további párhuzamokat sem hallgatja el.
Mi is az emberi elmének készítünk eszközöket. Ezért imádjuk a Google-nél a kockát. Sokkal több egy játéknál: ez egy kérdés, amit meg kell válaszolni, egy probléma, amit meg kell oldani. És legyen bármilyen komplex, valaki meg tudja válaszolni, valaki meg tudja oldani. A negyvenéves évforduló és ez a kiállítás nem a múltba révedésről, hanem a jövőbe tekintésről szól.
– mondja Wong. A Google rajongása egyébként nem csak gesztusértékű: az ötmillió dolláros összköltségvetésű kiállításnak ők a fő támogatói.
Nyilván ismerik azt, amikor valaki szabadkozik, hogy „nem készültem beszéddel”, majd fél köbméter papírból gyorsan rögtönöz egy másfél órás prezentációt. Nos, Rubik Ernő tényleg nem készült beszéddel: bár akkora tapsot kap, hogy azt az NBA-döntősök is megkönnyeznék, mégis noszogatni kell, hogy mondjon pár mondatot. Ez a vonakodás tőle természetes: Rubik szerény, csöndes, a nyilvánosságot kerülő tudós, nem reflektorfénnyel hajtott celebritás.
Azt hiszem, nem azért gyűltünk össze, hogy engem ünnepeljünk. Ez a kocka ünnepe, és az emberé; az emberi elméé. Az elme hatalma nélkül a kocka nem juthatott volna el az emberekhez. Az emberekhez, akiknek ezúton is szeretnék köszönetet mondani.
– indítja a beszédét.
Néha problémát jelent, hogy félünk a kihívásoktól. De magabiztosnak kell lennünk; és hinnünk kell abban, hogy sikerülhet.
– folytatja.
És Rubik az, aki, miután egész este az ő zsenijét méltatták, fontosnak tartja megjegyezni:
Én nem találtam föl a Rubik-kockát. Én csak fölfedeztem.
Egyáltalán: úgy viselkedik, mintha nem az ő nevéhez fűződne egy 350 millió példányban eladott logikai játék. Pedig ha valaki, ő tudja, hányan imádják és bálványozzák a kockát. Csak nála mások a prioritások: a mű forog, az alkotó pihen.
Rubik a kiállítás megtervezésében is részt vett, és ez látszik is rajta; ha valaki, hát ő tudja, hogy az interaktivitás mennyire fontos. Nem is dohos-penészes, vitrinekbe zárt leletekkel szúrják ki a látogatók szemét: mindenhol színes ábrák, forgatható kockák, óriási érintőképernyők és különlegességek láthatók.
Az interkontinentális repülőutak fingszagában nehéz lenne bárkit meggyőzni arról, hogy utazni nagyobb élvezet, mint megérkezni, mindenesetre a Rubik-kocka ennek a tételnek remek illusztrációja. Gyanítható, hogy a látogatók elenyésző százaléka tudná kirakni a kockát, és mégis: ennyi mosolygó arcot ritkán látni, miközben egy látszólag lehetetlen feladattal próbálkoznak.
És persze a kiállítás nemcsak a kockára korlátozódik. Azokból is van egy nagy rakással, persze. Akad egyszerű, 3×3×3-as, színes kockák, ezerarcú Pentamix, 17 szótagos versek kirakására kitalált Haicube, illetve 2,5 millió dollár értékű, drágakövekkel dekorált Masterpiece Cube. De vannak vitrinek is, egészen elképesztő beltartalommal: a Scientific American 1981-es száma, címlapján a kockával; a Rubik-dalt tartalmazó, magyar nyomású kislemez; vagy az egyik első, Atari játékkonzolra írt videojáték-adaptáció.
Hogy egy múzeumnak nem muszáj csöndes, halálszagú helynek lennie, azt a Beyond Rubik's Cube is bizonyítja. Egy embermagasságú érintőképernyőn láthatók a kocka életében fontos szerepet játszó személyek: ha rájuk bökünk, bejön egy almenü, ahol rövid leírás és számos kérdés látható. A kérdésekre kattintva megjelenik az illető egy videofelvételen, és néhány mondatban válaszol a kérdésre.
Az érintőképernyő egyébként is központi szerepet kap az expón. Minden kiállítási tárgy mellett kis kijelzők vannak, amiken plusz információkat kaphatunk. Vannak interaktív kirakós játékok, taktikai útmutatókkal. Van Roland 808-as hangeffekteket adó, érintőképernyős kocka: az oldalakat forgatva különböző hangeffekteket indíthatunk el.
Minden arra buzdít, hogy gyönyörködjünk, játsszunk, fogdossuk meg, próbáljuk ki, nyomkodjuk meg, csodálkozzunk rá. Az olyan extremitások, mint a kockakirakó robotok több generációja, persze üveg mögött vannak, a kiállítás mégis inkább játszótérnek hat, mint múzeumnak. Aki ettől nem szeret bele a Rubik-kockába, az semmitől se fog. Ha viszont sikerül, a Rubik-termékek eszméletlen skáláját felvonultató szuvenírboltban Dárius kincsét is elköltheti bögrékre, ceruzákra, pólókra, stratégiai útmutatókra – és persze kockákra is.
Azt szoktam mondani, hogy a XX. század második feléből, a XXI. század elején három dolgot ismer a világ Magyarországról: az 1956-os forradalmat, Puskás Öcsit és a Rubik-kockát.
– mondja Fürjes Balázs kormánybiztos, amikor arról kérdezem, miért láttak fantáziát a világkiállításban.
Nagyon hálás vagyok azért is, hogy Rubik Ernő személyes döntésével állt ki Magyarország mellett minden egyes pillanatban, amikor elmehetett volna. Sokkal könnyebb lehetett volna neki, ha elmegy Magyarországról. Sok esetben a feltalálónak vagy az alkotónak el kellett hagynia az országot, mert csak így tudták kibontakoztatni a tehetségüket. Nemcsak azért lehetünk hálásak Rubik Ernőnek, mert föltalálták a kockát, ezzel öregbítve Magyarország hírnevét, hanem azért is, mert mindvégig kitartott Budapest és Magyarország mellett.
A magyar kormány 200 millió forinttal támogatta a projektet; ez húsz százaléka a kiállítás büdzséjének. Fürjes úgy látja, pénzben nem mérhető, hogy milyen sokat jelent Magyarország számára a kocka hírneve. Bár ez a világ legnépszerűbb játéka, a többség nem tudja, hogy a találmány mögött egy magyar feltaláló áll, aki világéletében Budapesten élt.
De miért pont a Liberty Science Centerre esett a választás? Fürjes elmondja, hogy Paul Hoffman, a központ igazgatója évekkel ezelőtt könyvet írt egy magyar matematikusról; nyitott volt a magyar tudomány, a magyar gondolkodás iránt. Megismerkedett Rubik Ernővel, aki azt kereste, hogy hol és hogyan lehetne létrehozni a kiállítást; ebben a magyar állam is segítséget nyújtott nekik.
Ahogy a Rubik-kocka globális szimbólum, úgy a kiállítás sem korlátozódik New Jersey-re. Az alkotók egy utazó világkiállítást szeretnének. Az újságíró-főszerkesztő Radnai Péterrel beszélgetve kiderül, hogy ő már évekkel ezelőtt fölvetette egy budapesti Rubik-központ létrehozásának ötletét. Úgy látja, vannak fiatalok, akiknek a Rubik-kocka teljesen új dolog, de a kocka még mindig olyan kultikus tárgy, mint a megjelenése idején.
Ha lenne egy izgalmas épület, amit a Rubik-kocka inspirált, nehéz elképzelni, hogy az emberek ne akarnának bemenni.
– mondja Radnai, aki 2009-ben gondolt rá először, hogy jó lenne Budapesten egy, a Rubik-kockát szimbolizáló épület, ami nem múzeum, hanem interaktív intézmény, egy tudományos központ - olyasmi, mint a Liberty Science Center.
Radnai nem tartja elképzelhetetlennek, hogy ez lenne Budapest egyik fő turisztikai célpontja. A tervnek sikerült több támogatót is megnyerni; idén kiírják a pályázatot, és 2017–2018-ra elkészülhet a központ. Csakugyan szép lenne, ha a hétévesre tervezett világkiállítás utolsó állomását már itt tarthatnák.
Szép Fruzsina, a Sziget Fesztivál egyik fő szervezője is fantáziát lát a kockában. Mint elmondja, a Rubik-kocka már tavaly is feltűnt a Szigeten, de idén már az egyik legfontosabb helyszín lesz a Rubik-sziget: ez egy hat konténerből álló installáció lesz, ahol a kocka történetét, kulturális hatását fogják bemutatni.
Az ajándékboltban egy, az apja kezét szorító kisfiú megbűvölten bámulja, ahogy a 16 éves Bózsing Hunor látszólag oda se figyelve, fél kézzel rakja ki a kockát.
– Apa, én is akarok ilyen kockát! – mondja a kissrác. Nem tudok nem vigyorogni, miközben kifelé sétálok. Megértek mindent: a hype-ot, a 350 millió eladott kockát, a múlhatatlan, apáról fiúra öröklődő népszerűséget. Egy látszólag megoldhatatlan feladvány, ami mégis milliókat mozgat meg világszerte, még negyven évvel a megjelenése után is?
Hát ilyen trükkre tényleg csak a marslakók képesek – legfeljebb néha tisztességben megöregedett, csöndes, szerény zseninek álcázzák magukat.