Megváltoztatják a robotok az életünket? A kérdés azért nem pontos, mert a robotok már néhány éve velünk vannak, és megváltoztatták az életünket. A nanorobotok megváltoztatják azt, ahogyan a tudósok, biológusok gondolkodnak a gyógyítás jövőjéről. Az ember nélküli repülő robotok miatt máshogyan oldjuk meg a jövőben a konfliktusokat.
Amikor kiugrik a kenyér a kenyérpirítóból, abban a pillanatban elfogadjuk, hogy vannak gépek a háztartásban, amelyek elvégeznek helyettünk bizonyos feladatokat. Ezek a gépek egyre okosodnak, manapság például már robotporszívók szaladgálnak a parkettán, hogy bonyolult táncukkal az összes port feltakarítsák a padlóról.
A robotok itt vannak és velünk maradnak, örökre megváltoztatva életünket és társadalmunkat. A Google automata autói már több ezer kilométert tettek már meg az amerikai autópályákon, az IBM Watson nevű gépe pedig a legjobb játékosokat is megveri a Jeopardy játékban. A híreket az utóbbi években elárasztották a drónokról szóló hírek, amelyek valójában repülő robotok. A néhány éve még teljesen ismeretlen kategória annyira beleivódott mindennapjainkba, hogy azt is elhisszük, amikor a világ legnagyobb kiskereskedelmi cége, az Amazon vezetője azzal viccelődik, hogy a jövőben majd drónokkal szállítja ki a csomagokat.
Abban nagyjából egyetértenek az ipari elemzők, hogy a fejlett országokban, mint az Egyesült Államok, Japán, Németország és Dél-Korea, tovább bővülnek azok a területek, ahol automata gépekkel dolgoznak. Abban nem biztosak a szakértők, hogy rövidtávon Kína hogyan kapcsolódik be a fejlődésbe, hiszen ott még erősen az emberi munkaerőre építenek. Ugyanakkor látni a folyamatos bővülést ott is és a hosszú-, vagy akár a középtávú fejlesztésből sem maradhatnak ki. Néhány napos hír, hogy a dél-kínai Kanton város kormányzata úgy döntött, hogy a gyáripari üzemekben a drága élőmunkát kiváltandó, a gyáripari termelési érték 80 százalékát 2020-ra robotokkal fogják előállítani. Az előrejelzések szerint 2014-2016 között évi 15 százalékkal nő majd az iparban használatos robotok eladása.
Otthon is lehet majd robotokat nyomtatni, legalábbis ez lenne az IBM jövőkutatójának, Brian David Johnsonnak az álma. Tavaly szeptemberben New Yorkban a Maker Faire-en mutatta be az első open source 3D nyomtatóval készített robotot. A szükséges szoftverek és fájlcsomagok idén májusban lesznek nyilvánosak, így elvileg bárki meg tudja építeni első saját robotját, ha van rá elég pénze. Ezek után már csak különböző alkalmazások kellenek, hogy feladatokat is végezzen a robot.
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) két kutatója, Erik Brynjolfsson és Andrew McAfee nemrég kiadott egy könyvet The Second Machine Age címmel, amelyben a technikai fejlődés és a robotok megjelenésének társadalmunkra gyakorolt hatásairól értekeznek. A kutatók alapvető felvetése, hogy a számítógépek exponenciálisan fejlődnek majd a jövőben is, vagyis egyre gyorsabb és erősebb gépeket gyártunk majd. Ez azt is jelenti, hogy ezen számítógépek összekapcsolásával egyre bonyolultabb feladatokat tudunk majd megoldani, akár olyanokat is, amelyek nem is olyan régen még scifibe illőek voltak.
Az automata autók példájánál maradva, az autókban lévő számítógépek a lehető leggyorsabb és legbiztonságosabb úton fog minket az úticélunkig elvinni, és nem azért, mert olyan okos lenne, hanem mert több ezer összekapcsolódó gép által szolgáltatott adatból ki tudja számolni a legoptimálisabbat, tudni fogja, merre van dugó, merre van útfelújítás és merre kell kerülni. Vagy amikor a számítógép különböző nyelvekre fordít, mert nem csupán a szavakat ismeri, hanem idővel felismeri az adott nyelvre jellemző szabályszerűségeket is.
Természetesen a változást nem csak a kapacitás bővítése okozza, hanem új eljárások, új ötletek megjelenése és ezek összekapcsolása a meglévőkkel. A tudománytörténészek már régóta tudják, hogy a forradalmi újítások nem egyik napról a másikra következnek be, hanem hosszú folyamat eredményei. Ilyen előtt állunk most is, az információs technológiával és digitális kommunikációval lassan egy fordulóponthoz érhetünk. Ennek több következménye lehet társadalmunkra, ezeket a két kutató pontokba szedte.
Természetesen nem Brynjolfsson és McAfee az elsők, akik a gépek miatt munkanélküliséggel riogatják az embereket. A harmincas években John Maynard Keynes brit közgazdász alkotta meg a technológiai munkanélküliség fogalmát, ez azóta több közgazdasági elméletben jelent meg az adott korra reagálva. Egészen mostanáig a közgazdászok vélekedése az volt, hogy a technikai fejlődésnek apróbb hatása lehet a közgazdaság egészére. De mi van, ha ez megváltozik az okoseszközök, robotok megjelenésével?
Az optimistábbak azt mondják, hogy mint eddig, most is a különböző területek iránti kereslet változik meg. Például kevesebb kézbesítőre lesz szükség, de jóval több programozóra. Mindig is lesznek olyan munkák, amelyeket nem tudnak elvégezni robotok, főleg a kreativitást, sok tanulást érintő területekre gondolnak. A pesszimistábbak szerint a társadalom nem tud majd választ adni a növekvő munkanélküliségre és nagyon nehéz kor elé nézünk. Ha egy társadalomban hirtelen húsz-harminc százalék fölé emelkedik a munkanélküliek száma, akkor azzal nehezen birkóznak meg még a legfejlettebb gazdaságok is.
A cégeknek váltaniuk kell, saját oktatási rendszert kell kialakítaniuk, hogy a kiesett munkásokat átképezzék. Japánban már létezik a rendszer, egy kazói gyárban már több tucatnyi munkahelyet vettek át robotok, a Next Stage-nek nevezett gépek mellett dolgozók azt mondják, hogy sokkal jobban kell összpontosítaniuk a jövőben, mert látják, hogy a robotok egyszerűen nem hibáznak. És mi történt azokkal, akiknek a feladatait átvették? A cég vezetése az embereket kifinomultabb feladatok elvégzésére képzi át. Ebből is látszik, hogy az oktatási rendszeren nagyon sok múlik, sokkal rugalmasabbnak kell lennie, azonnal kell reagálnia a megváltozott körülményekre.
Ugyanakkor az is igaz, hogy az a tény, hogy robotokat is lehet használni, nem jelenti automatikusan azt, hogy fognak is – mutatott rá David Autor, az MIT közgazdásza. A Nissan például robotokat használ Japán autógyárában, de emberekkel dolgoztat Indiában, mert egyszerűen úgy éri meg.
A robotok megjelenése és elterjedése egy sor komoly kérdést is felvet. Ha egy automata autó elüt egy ember, akkor ki vonható felelősségre? Ha a jövőben robotkatonák harcolnak egymás ellen a fegyveres konfliktusokban, akkor könnyebben indítanak háborút a világ nagyhatalmai? Erre még senki nem tud választ adni ezekre a kérdésekre, az első ilyen esetek után valószínűleg jogászok csapnak majd össze bíróságokon, hogy eldőljön, hibáztatható-e egy robot, amikor elüt valakit.
Számtalan scifi író foglalkozott a témával, a legismertebb ezek közül Isaac Asimov szinte teljes életműve, ahol a jelenből építi fel a robotokkal teli jövőt minden előnyével, hátrányával és összes elképzelt problémájával. Isaac Asimov alkotta meg a robotika három törvényét, az Alapítvány–Birodalom–Robot sorozatban meghatározó szerepe van ezeknek a pontoknak. Annyira nagy hatása van ezeknek a törvényeknek, hogy a kutatók a való életben is gondolkoznak azon, hogy az éppen fejlesztett robotokba beleépítik ezeket. Ez persze még odébb van, hiszen itt még messze nem tart a mesterséges intelligencia fejlesztése.
A robotika három törvénye
Isaac Asimov ezekkel a törvényekkel egyértelműen szembe szeretett volna menni a korára jellemző robotfelfogással, amely Frankenstein-szerűen képzelte el a robotokat, amelyek elpusztítják megalkotóikat. A Honda évekkel később meg is hálálta ezt a szemléletet és első humanoid robotjának 2000-ben az Asimo nevet adta. Asimo sokadik generációját láthatjuk már, a pici robot összetett feladatok elvégzésére is képes, de még messze van attól, amiért elkezdték fejleszteni, hogy teljes értékű segítője lehessen idős vagy magatehetetlen embereknek.
A robotokról beszélve nem mehetünk el a harci drónok mellett sem. Képzeljük el magunkat egy középkori lovag helyében, aki egész életében harcolni tanult és egy szép napon lelövi egy paraszt, aki alig két hetes kiképzést kapott arról, hogyan kell használni a puskát. És most képzeljük el, hogy a mai háborúk hogyan változnak meg azzal, hogy megjelennek a pilóta nélküli harcirepülők, a robotkatonák, akiket bármikor be lehet vetni, csak pénzkérdés az egész, még családjuk sincs, aki tiltakozzon ez ellen.
Ez a jövő sincs messze, az amerikai hadsereg komolyan fontolgatja, hogy katonák ezreit helyettesíti robotokkal. Ezzel még messze vannak attól, hogy Tökéletes Katonákból álló hadsereget állítsanak fel, hiszen egyelőre inkább robotjárművekről van szó, amelyek az utánpótlást vagy a katonákat szállíthatják a műveleti területekre. Hosszútávon azonban ne legyenek kétségeink, robotok is fognak harcolni a csatamezőn emberekre lövöldözve. Ez pedig örökre megváltoztatja a háborút, hiszen jó eséllyel az nyeri a háborút, akinek több pénze lesz, az emberélet ilyenkor már nem fog számítani.
Kicsit továbbgondolva, a robothadseregek megjelenése a társadalmat is megváltoztatja, hiszen egyre olcsóbb lesz egy elnyomó rendszert fenntartani. Nézzük meg azokat a társadalmakat, ahol a pénz nem az emberi munkából, hanem a természeti erőforrásokból folyik be, mint például Szaúd-Arábia vagy akár Oroszország. És nézzük meg, hogy ezekben az országokban mit tesz a kormány az emberek jólétéért. Semmit, de ha olcsóbb lesz az elnyomó rendszer fenntartása, állandósul ez az elnyomás. Vajon Európa, Észak-Amerika, Ázsia ellen tud állni a kísértésnek?