Egyre kisebb a Nagy Vörös Folt a Jupiteren, ami a legismertebb csillagászati jelenségek egyike világon. Az 1800-as években még 40 ezer kilométeres átmérőjűnek számolt folt valójában egy óriási viharciklon, ami több száz éve tombol már a bolygón, a legnagyobb széllökések a több száz kilométeres óránkénti sebességet is elérik a csillagászok szerint.

A legújabb mérések szerint a világossárga, narancssárga és fehér színekből összeálló felhőrendszer azonban folyamatosan csökken. A NASA Voyager szondái 1979-ben és 1980-ban már csak 22500 kilométeresnek mérték, a Hubble legfrissebb, 2014-es képein pedig már csak 16100 kilométeresnek látszik. 2012-es amatőr mérések szerint a folyamat ráadásul felgyorsult, és a NASA kutatói nem tudják, mi okozhatja az évenkénti ezer kilométeres zsugorodást.

„A felvételeken látszik, hogy a vihar széléről folyamatosan kisebb örvények áramlanak befelé, és nem kizárt, hogy ezek felgyorsítják a változásokat azzal, hogy befolyásolják a vihar belső dinamikáját” – nyilatkozta Amy Simon, a Nasa Goddard Űrrepülési Központjának csillagásza.

Simon és kollégái folyamatosan figyelik majd a foltot, hogy rájöjjenek, mi olyan van a Jupiter atmoszférájában, ami elszívja az energiát a foltot létrehozó vihartól.