A kerékben vég nélkül futó rágcsálókat a legtöbben a fogságban tartott állatokkal kapcsolják össze, és eddig soha nem is kutatták, hogy mi történne, ha kiraknának egy futókereket a vadonba. Most holland kutatók tettek ki kerekeket és kamerákat az erdőbe.

A kísérletben azt akarták kideríteni, hogy vajon a futókerék megszállott használata valóban a fogságban tartott egerek pszichés nyomorát mutatja meg, vagy a vadon élő rágcsálók is szívesen hajtják magukat egy kerékben, ha találnak egyet.

A kísérlet végeredménye szerint a futókerekeket a vadon élő egerek is imádták, még akkor is rendszeresen használták, ha ezért semmilyen jutalmat nem kaptak. A pontos mérések ráadásul azt is megmutatták, hogy a vadon élő rágcsálók pontosan ugyanannyi időt töltöttek futókerekezéssel, mint laborban tartott társaik. 

A kutatók összesen három éven át folytatták a kísérleteket, ezalatt kétszázezer állatot videóztak le futókerekezés közben. A legelszántabb egér a mérések szerint 18 percen át tekert, de sok olyan eset is volt, amikor egy egér bemászott, futott kicsit, kimászott, majd egy kis idő után újra visszament futni kicsit. A kerekeket főleg egerek használták, de volt, hogy a békák is kipróbálták:

  Illetve született videó egy szédítő sebességgel futókerekező csigáról is:

A kutatók szerint egyetlen magyarázat van a dologra: az egerek élvezték a futást, ez viszont azért furcsa, mert az állatok érzéseivel kapcsolatban eddig semmilyen biztossal nem tudott előállni a tudomány. A lényeg azonban az, hogy az egerek azért futnak, mert szeretnek futni, és nem azért, mert beleőrültek a bezártságba.