Az alábbi sorokat nem egy sci-fi-regény lapjain olvashatjuk, hanem egy tudományos folyóiratban. Egy holland férfi Johhny Cash-rajongó lett az agyműtéttől, amit elvégeztek rajta. Pontosabban mély agyi stimulációt (deep brain stimulation – DBS)  hajtottak végre agyának nucleus accumbens (NAcc) nevű területén.

A kezelést végző neurológusok szerint a zene befolyásolja az NAcc jutalmazási rendszerét, akkor is, ha nincs explicit jutalom. Klinikai esettanulmányukban a kutatók egy 60 éves pácienst mutatnak be, aki „hirtelen és határozott” zenei érdeklődést mutatott Johnny Cash iránt, DBS-műtétje után. 

A tanulmányban Mr. B-ként emlegetett férfi kényszerbetegségtől (obszesszív-kompulzív megbetegedéstől) szenvedett már 46 éve: rögeszmékről és félelmekről, bizonytalanságról és logikátlan dolgokról számolt be orvosainak. A műtét után már hat héttel csökkentek a tünetei, az első években nem pánikolt, és sikerült elhagynia kényszereit is.

Korábban viszont nem igazán szerette a zenét. Sokfélét hallgatott a Beatlestől a holland zenekarok számaiig. Ettől függetlenül, bár a zene sosem volt túl fontos az életében, ízlése évtizedekig ugyanolyan maradt.

Fél évvel a műtét után viszont Johnny Cash-rajongó lett a rádióban hallgatta a Ring of Fire-t, amikor rájött, mennyire megérinti ez a szám. Elkezdett még több számot hallgatni az előadótól, és rájött, hogy kedveli a hangját, sőt jobban szereti a régebbi számait. A kedvence a Folsom Prison Blues lett.

Mr. B. jól érzi magát a műtét óta, de még jobban van, ha  Johnny Casht hallgat. Mostanra megvette az összes cd-jét és dvd-jét. Rengeteget hallgatja az énekest, mégsem unja. Ráadásul azóta nem hallgatja azokat az előadókat, akiket korábban hallgatott.