A NASA nagyot gondolt és a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra szeretne eljutni. Egészen pontosan csónakázni támadt kedve a kutatóknak a hold metántaván.

A metán egy telített szénhidrogén, a Földön színtelen és szagtalan gáz, kisebb a sűrűsége a levegőnél. Üvegházhatású gáz, szerves anyagok rothadása vagy emberi tevékenység miatt kerül a levegőbe.

A Titánon azonban folyékony állapotban van jelen a metán, mivel a ott mínusz 180 fok a hőmérséklet. A Titán tavai metánból és etánból állnak. A Cassini űrszonda adataiból kiderült, hogy a hold felszínén etán alkotta tavak vannak, ezek látják el a Titán légkörének metánutánpótlását.

A hold felszíne látszólag hasonlít a Föld felszínéhez, tavak és szárazföldek váltják egymást, a kontinenseket pedig folyók szelik át. Ellen Stofan, a NASA egyik vezető kutatója már négy éve megfogalmazta álmát, csónakázni szeretne ezekben a metántavakban.

Társaival együtt meg is alkotta a következő nagy projektet, de úgy tűnik, nem sikerül a terve. A NASA vezetése egy újabb Mars-projektet támogatott, a 2016-ban induló InSight Mars Lander tervet. Ez a jármű is a felszínt vizsgálná, a mostani küldetésekhez hasonlóan.

Stofan azonban nem adja fel, szerinte projektje azért is fontos, mert a kutatóknak van egy olyan elmélete is, hogy nem feltétlenül van szükség vízhez a mikrobák túléléséhez. Tehát akár a Titánon is találhatnak életformákat. A jármű a Titán sarki tengerére, a Ligeia Mare-re szállna és 96 napig úszna a felszínen anyagot gyűjtve.

Mindezek ellenére egyáltalán nem valószínű, hogy a közeljövőben indulna ilyen küldetés, mert a NASA-nál előnyben vannak a Mars-kutatások. Elsősorban az ember küldése a Marsra élevez igazi előnyt minden mással szemben. Mostanában döntik el a 2020-as évek nagyszabású terveit, így a Titánra való utazás valószínűleg legalább húsz évet csúszik majd.