A dinoszauruszos filmet egyik meghatározó jelenete, amikor a T-rex visító-bődülő hangon ijesztgeti áldozatait. Vajon a valóságban milyen volt a nagytestű ragadozó hangja? A tudományt és a leleteket használva van valamilyen mód arra, hogy rekonstruáljuk a dinoszauruszok hangját?

Matthew Martyniuk szakblogjában ennek próbál utánajárni, a tanárként dolgozó hobbi paleontológusnak a BBC-n, a Discoveryn és a Smithsonian Magazinban jelennek meg rendszeresen illusztrációi.

Filmes hangmérnökök órákat töltenek azzal, hogy megalkossák a Tyrannosaurus rex tökéletes és ijesztő hörgését. A Jurassic Parkban például több állat hangjából keverték a végeredményt, egy terrier és egy kiselefánt hangja adta az alapot.

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz, a dinoszaurusz maradványait kell megvizsgálni. Elöljáróban annyit, hogy nem is feltétlenül van szükség hangszálakra ahhoz, hogy egy állat hangot tudjon kiadni. Számos ma élő állat is képes hangot képezni a gégéjével, vagy gégeszerű képződménnyel.

Itt fontos megjegyezni, hogy a madarak hangképző szerve nem a gégében, hanem a főhörgők elágazásánál található, ezért két helyen is képződik hang. A madár ily módon képes egyszerre énekelni és levegőt venni, illetve egyszerre több hang kiadására is képes lehet. A madarak léghajszálcsövek találhatók, melyeken a levegő folyamatosan keresztüláramolhat.

A fent említett hangképző szervek azonban jóval később alakultak ki, a dinoszauruszoknál még nem léteztek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a T-rex néma volt. A ma élő állatok is adnak ki hangokat hangképző szervek nélkül: sziszegő, doboló hangot, csikorgatják állkapcsaikat.

Az emu hangja például mély hangú dobolásra emlékeztet. Néhány kígyó rezonáló kamrákkal erősíti fel vagy módosítja sziszegését. A nagytestű állatoknak könnyebb fejlettebb kommunikáció nélkül élni, a kisebbeknek azonban, amelyek elbújnak a ragadozók elől, ki kell fejleszteniük valamilyen technikát, amivel elérik egymást. Az elméletek szerint az énekesmaradak ezért csiripelnek olyan változatosan.

A T-rexhez visszatérve, ezek a nagytestű ragadozók valószínűleg sziszegtek és morogtak, mint a mai krokodilok, kígyók és emuk. De többnyire hallgattak. Az biztos, hogy nem üvöltöttek, ordítottak, mint a filmekben.