Egy új bizonyítékot találtak a 33,7 millió évvel ezelőtti kihalási esemény okozójáról. A University of California kutatói szerint egy Szibériába csapódott meteor okozta a katasztrófát.

A Popigai kráter a hetedik legnagyobb becsapódási kráter a Földön. A késői eocén korban hozta létre egy nagyméretű aszteroida. Az eocént egy kihalási esemény zárta, amelyet valószínűleg ez a meteorit okozott.

A becsapódás világméretű lehülést okozott, mert a becsapódás miatt felszálló por eltakarta a Föld felszínét a napsugaraktól.

Nem ez az első alkalom, hogy egy meteoritot az ecoén kihalási eseménnyel hoznak kapcsolatba. Egy másik gyanúsított a Chesapeake-öbölben, Virginiában becsapódott meteor, de okozhatta a New Jersey-i Toms Canyonban vagy a kanadai Labrador melletti Mistastin kráter meteorja.

Az előbb felsorolt krátereket azonban kizárták koruk miatt. A Popigi krátert is kizárták, mert 35,7 millió évvel ezelőttre tették a meteor becsapódását és kétmillió év túl hosszú idő ahhoz, hogy csak ekkor kezdődjön a kihalási esemény. Ennél sokkal rövidebb idő kell hozzá.

A dinoszauruszok esetében alig 33 ezer év alatt ment végbe a kihalás. Ugyanakkor mégis lehet valami köze a becsapódásnak, mert a felszálló por miatt jelentősen lehűlt a Föld légköre. A kutatók az akkori éghajlatot kutatva rájöttek, hogy az eocén kor rendkívüli melegben kezdődött, a kihalási esemény előtt pedig rendkívül hidegre váltott az éghajlat. A korszak legvégén valószínűleg egy extrém lehűlés is volt, mielőtt megkezdődött volna a felmelegedés.

A kráter keletkezésének ideje egybevág ezzel a rövid extrém hideggel. Az eocén végi kihalási esemény jelentősnek mondható, az élőlények nagy része kipusztult. Ez ugyanakkor más, ma is élő fajoknak adott lehetőséget a fejlődésre.