A NASA egyre több energiát fordít arra, hogy tényleg embereket küldjön a Marsra az következő pár évtizedben. A pszichológusok azt vizsgálják, milyen személyiség-típusú emberek működnének legjobban együtt egy ilyen hosszú utazáson.

Egy tanulmányuk szerint a hosszútávú űrküldetések, mint például egy Mars-küldetés, amelynek útja háromévig is tarthat oda-vissza, rosszul járhatnak, ha extrovertált (kifelé forduló) személyiség is van az utasok között. 

Például, az extrovertáltak általában beszédesek, de társaságkedvelő természetük sokszor tolakodónak, figyelemkövetelőnek tűnik hosszú távon, zárt, elszigetelt környezetben. „Nagyon kicsi járműről beszélünk, ahol az emberek nagyon elszigeteltek, nagyon szűk helyen” – mondja a Suzanne Bell pszichológus. Ha a legénységből valaki állandóan beszélni akar, viszont más tagok nem ennyire szociálisak, akkor nagyon idegesítő tud lenni. A kutatók szerint ezért az extrovertált teher lehet egy ilyen küldetésen.

A kutatók az eredményeiket több hosszú küldetés megfigyelése alapján kapták: elemezték az antarktiszi kutatóállomások adatait és több mint száznapos szimulációt is. Az extrovertáltak egyébként alapból nagyon jók a csapatmunkához, asszertívek, energikusak, irányítanak, jól terveznek. Mivel sokat beszélgetnek másokkal, jól tudják, ki mit tud egy csapatban, ami segít az összehangolásban.

Az 500 napos Mars-szimulációban azonban a másik két, sokkal zárkózottabb csapattag kiközösítette kifelé forduló társukat, mivel az túl harsány volt. Ráadásul az extrovertáltak nagyon nehezen alkalmazkodnak olyan környezetekhez, ahol nem találni új tevékenységeket vagy szociális interakciókat. Nehezen bírják a monotonitást.

Mindez azonban nem azt jelenti, hogy extrovertáltak nem mehetnek a Marsra: specifikusabb tanulmányok kellenek, amelyek megállapítják, hogy milyen tréning segíthet megelőzni ezeket a problémákat. A kutató szerint sem lehet a megoldás, hogy csupa introvertáltat raknak egy csapatba, inkább a megfelelő egyensúlyt kell megtalálni.