A kezelés nélkül évekig megmaradó hegeket okozó kaukázusi medvetalp magyarországi elterjedésétől nem kell nagyon tartanunk, tudtuk meg az Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (Nébih) szakértőitől.
Hazánk a kaukázusi medvetalp elterjedési területének déli határán terül el, sok károsítója, kártevője van. Származási helyén, a Nyugat-Kaukázusban 1000-2000 mm között változik az éves csapadékmennyiség, a nyarak forrók, a telek igen hidegek. Mindez a déli irányú további terjedését korlátozhatja. Magas nedvességigénye miatt főleg a vízfolyások, csatornák mentén kell megakadályoznunk a terjedését – írja a Nébih.
Bár a 2005-ös térképeken összefüggőnek látszik a kaukázusi medvetalp elterjedési területe, a Csiszár Ágnes szerkesztésével 2012-ben kiadásra került Inváziós növényfajok Magyarországon című könyvben, a Magyarországi Flóratérképezési Programban összegyűjtött adatok és a szerzők adatai szerint nem összefüggő területet hódított meg a növény.
A kaukázusi medvetalp Európa nyugati és északi részén a botanikus kertekből, arborétumokból való kivadulás után terjedt el – írja a Nébih. Hazánkban már 1980-ban kivadult Zircről, Szombathelyről és Szarvasról. A kaukázusihoz hasonló Sosnowsky-medvetalp is már az 1980-as években megjelent a Felső-Tisza vidéken, Tiszabecs és Tiszacsécse között. A Keszthelyi Agrártudományi Főiskolán pedig az 1960-as évek elején vizsgálták ugyanennek a fajnak a takarmánynövényként való felhasználásának lehetőségét.
Azóta nem történt egyik területen sem olyan mértékű felszaporodás, ami indokolná, hogy azt feltételezzük, hogy 10 éven belül Budapest térségében megjelenhet a medvetalp. Az országban idén egyetlen helyen, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gergelyiugornyán találtak medvetalpat, írja az MTI, és már azt a kétszáz négyzetméteres területet is mentesítették.
A medvetalp kiirtásáról a termelőnek, a terület gazdájának kell gondoskodnia, és ha ezt nem teszi meg, akkor növényvédelmi bírságot kell kiszabni.
A hatóságnak pedig az a feladata, hogy