A gyenyiszovai embernek, vagyis a ma élő ember egy távoli, de már rég kihalt rokonának köszönheti azt a gént a tibeti nép, ami lehetővé teszi, hogy a vidék különleges klímájában és ritka levegőjében is képesek legyenek kiváló fizikai teljesítményt nyújtani.

Azt már egy korábbi kutatás is megállapította, hogy a tibeti fennsíkon lakókat egy génváltozat segíti, de csak egy friss tanulmány mutatott rá arra, hogy ez a gén korábban a 41 ezer évvel ezelőtt élt gyenyiszovai emberben volt csak benne, rajtuk kívül egyetlen másik népcsoport génkészletében sem jellemző.

A gyenyiszovai ember maradványait 2008-ban találták meg egy szibériai barlangban. 2010-ben jelentették be, hogy egy eddig ismeretlen emberféléhez tartozik, mitokondriális DNS-e a neander-völgyi emberétől és a modern emberétől is eltér. A Nature-ben leközölt új eredmények azt sugallják, hogy a gyenyiszovai ember, vagy egy közeli rokona ugyan átadta ezt a gént a modern embernek, a génváltozat nagyon ritka volt, egészen addig, míg egy csoport a ma is élő emberfajból a tibeti fennsíkra nem költözött. Itt aztán olyan előnyt nyújtott a génváltozattal nem rendelkezőkkel szemben, hogy lassan a teljes tibeti populációban elterjedt. Rasmus Nielsen, a tanulmány vezető szerzője ugyanakkor nem biztos abban, hogy a gyenyiszovai ember maga is jól bírta a nagy magasságot és a ritka levegőt. 

A génváltozat a vér oxigénszállító képességét befolyásolja, ami sokat segít a tengerszint feletti jó pár ezer méteres magasságban különösen ritkává váló levegőben. A tibeti népet leszámítva a gén még a han kínaiakban, a mongolokban és a serpákban található meg elvétve, Kelet-Ázsián kívül pedig egyáltalán sehol sem.