Az Archaeopteryx nevű tollas dinoszauruszt az egyik legősibb primitív madárféleként tartják számon; szárnyai és tollai voltak, mint a mai madaraknak, de a csontváza és a fogazata alapján még a theropodák (szörnylábúak) közé tartozik.

Érdekesség: amikor 1861-ben fölfedezték az Archaeopteryxet, a természettudósok először hamisítványnak hitték. Az állat ugyanakkor remekül igazolta Darwin evolúciós elméletét, amit a két évvel korábban kiadott A fajok eredetében írt meg.

Mostanra az is kiderült, hogy az Archaeopteryxnek nemcsak tollai voltak, hanem bő tollnadrágja is, mintha az Úristen nem verte volna meg épp eléggé. Egy most előkerült fosszília – szám szerint a tizenegyedik – arra utal, hogy a madárdinónak a lábait is tollak borították.

A leletek arra utalnak, hogy a tollaknak más funkciója is volt azon kívül, hogy a viselőjük repülni tudjon. Azóta több madárszerű dinoszauruszt is kiástak több lelőhelyen, de az Archaeopteryx az egyetlen, amiről föltételezik, hogy repülni is tudott.

Egész biztos vagyok benne, hogy tudott röpülni. Ugyanakkor még folynak viták arról, hogy mennyire jó repülő lehetett.

– mondta dr. Oliver Rauhut, a Bavarian State Collection paleontológiai intézetének munkatársa.

A most elemzett példányt még 2011-ben fedezték föl. A lelet szokatlanul jó állapotban maradt fenn: a lenyomatok alapján hosszú, szimmetrikus tollai lehettek. Ezeknek a mérete folyamatosan csökkent; a láb tetején még egész hosszúak voltak, lejjebb már rövidebbek.

A nadrágtollak a tudósok szerint több célt is szolgálhattak: rejtőzködést, figyelemfelkeltést, hőszigetelést, vagy a földi manőverezést. A tollak pontos rendeltetése tehát egyelőre ismeretlen.