Keselyűteknőst találtak a veresegyházi tóban, Magyarországon először – adta hírül vasárnap az MTI a Fehérkereszt Állatvédő Ligára hivatkozva. A szervezet kurátora úgy fogalmazott, hogy ez a teknősfaj annyira agresszív, hogy még az aligátorteknős is egészen szelíd hozzá képest. Aligátorteknőst már fogtak itthon tavaly és idén áprilisban is – akkor szintén a mostani állatot befogó Both Zoltán kapta el a teknőst, miközben az beleharapott Both lábába.
A hírhez tartozó képeket nézve több olvasónk is jelezte, hogy azokon nem keselyű-, hanem aligátorteknős látható. Egyikük Rabi Márton, a Tübingeni Egyetem teknősökre specializált paleontológusa volt, aki szerint "az illusztrációkon szereplő állat aligátorteknős, ez ordít róla". A Varosz Hüllőfarm hosszú Facebook-posztban fejtegeti ugyanezt, a hangnemből pedig kitűnik, hogy a hüllőbarátok nem nézik jó szemmel a tévedést:
Both Zoltán állhatatos munkája már így is jól elfektette a terrarisztikát és a kapcsolódó tárgyakat, majd minden egyszerű földi halandó tűzzel vassal irtandó fenevadakként néz minden kígyóra, teknősre.
Roszkopf Sándor, a farm alapítója megkeresésünkre elmondta, hogy szakember számára a két teknősfaj közti különbségek rögtön látszanak. A keselyűteknős fejformája jellegzetes csőrszerű szájszerkezete miatt, amiről a nevét is kapta, ráadásul a hátán hármas osztásban csúcsos páncéldarabok találhatók, míg az aligátorteknős páncélja sokkal simább. A kifejlett állatok mérete is más: az aligátorteknős 45-50 centis és akár 28-30 kilós is lehet, a keselyűteknős ezzel szemben az édesvíziek közül a legnagyobb 80-90 centijével és 80-100 kilójával. Utóbbi tovább is él, még a liga által nyilatkozott 20-25 évnél is tovább. „1986-ban volt 14 éves a keselyűteknősöm, és még most is él” – fogalmazott Roszkopf, aki szerint még csak az sem igaz, hogy a keselyűteknős veszélyesebb. „Amikor etetem a teknőseimet, az aligátorteknős folyton odakap, a keselyűteknős pedig csak nyitott szájjal fenyeget” – mondta.
A szakember azok közé tartozik, akik tarthatnak ilyen állatokat, de ő is két hónap alatt szerezte be az ehhez szükséges veszélyesállat-tartási engedélyt. Ez ugyanis nem egyszerű folyamat, szükséges hozzá többek között szakirányú végzettség, állatorvos vagy -gondozó ismerős, szomszédok beleegyezése, önkormányzati és minisztériumi engedély. Vannak, akik nem bíbelődnek ilyenekkel, csak valahogy szereznek egy aligátorteknőst, aztán esetleg amikor ráunnak, elengedik.
Magával az állatok befogásával egyébként nincs baja a farmalapítónak, bár azt kétli, hogy ezek szaporodni tudnának, mert szerinte áttelelni sem lennének képesek. Azért nem árt az óvatosság: a nem veszélyes ékszerteknős például egy korábbi cikkünkben megszólaló szakértő szerint képes áttelelni, és egyre nagyobb gondot jelent élővizeinkben.
Kérdéseinkkel hétfőn megkerestük a Fehérkereszt Állatvédő Ligát is, kedd délelőtt sikerült elérnünk Szilágyi István kurátort. Mint elmondta, nem a szereplési vágy hajtja, hanem pusztán az, hogy a veszélyes állatok ne kószáljanak szabadon. „A befogott állat a nálunk lévő hat aligátorteknőstől elüt bizonyos jegyekben, de nem azt tartom fontosnak, hogy keselyű- vagy aligátorteknőst fogtunk. Jobban érdekelne, ha arról kommunikálnánk, mi folyik a hüllős berkekben” – mondta Szilágyi.
„Foglalkozom vadállatokkal, nagyon sok hívást kapok, hüllők miatt is. A hüllős társadalom szemetét takarítom el. Hüllős berkekben ugyanis megy a csencselés, szinte mindenkinek van vaj a fején. Egyeseknek már-már tökéletes állapotnak tűnik, hogy aligátorteknős van a vízben” – fogalmazott a kurátor. „Például tudok róla, hogy a Lágymányosi híd budai hídfőjénél kifejlett aligátorteknős szokott napozni. A hüllősök ellenségeskedés helyett inkább segíthetnének, ők is figyelmeztető felhívást intézhetnének ilyes esetben, együtt dolgozhatnánk azért, hogy normális és betartható jogszabályi környezet legyen. Nekem ugyanis csak ennyi a célom, nem a pánikkeltés vagy a népszerűség hajhászása."