Új kedvenc reggeli itala van Hollywoodnak, a Szilícium-völgynek és a Wall Streetnek: az egészség- és teljesítményfetisiszta startupvezérek, brókerek és filmsztárok mostanában bulletproof coffee-t, vagyis golyóálló kávét isznak. Azt mondják, 5-6 órán át pörög tőle az ember, de nem terheli túl a szívet, sőt még jót is tesz neki. Plusz fogyaszt. És az IQ-t is növeli. Naná, hogy kipróbáltuk.
A golyóálló kávé ihletője a tibeti jakvajas tea, amit serpák és szerzetesek isznak, és ami egy amerikai számára irtó egzotikusan hangzik. Magyarország viszont a kilencvenes évek vége felé kollektíve Leslie L. Lawrence-regényeken szocializálódott, amelyekben a főhős 20-30 oldalanként iszik ilyet, szóval nekünk nem olyan nagy újdonság, hogy a serpák meg a szerzetesek mitől olyan fittek 6000 méter felett. A cuccot egy Dave Asprey nevű techguru találta ki, aki Tibetben megkóstolta az eredetit, és a fejébe vette, hogy megcsinálja ugyanazt tea helyett kávéval, tudományos módszerekkel megsokszorozva a hatékonyságát. A receptet állítólag 5 éven át finomította, miközben 300 ezer dollárt költött tudományos vizsgálatokra az agy anyagcseréjének működésével kapcsolatban. Akárhogy is, a végén ezt a formulát hozta össze:
A pontos recept Asprey saját kávéját (30 deka kb. 4000 forint), saját kókuszolaját (egy liter kb. 10 ezer forint), és organikus, kizárólag fűvel táplált tehén tejéből készült biovajat, opcionálisan a tradicionális indiai ghee vajat írja elő - de korrektül hozzáteszi, hogy bármilyen, jó minőségű kávéval, sózatlan vajjal és kókuszolajjal működik. És mit tesz? Asprey szerint amióta ezt issza reggeli helyett:
A bulletproofcoffee-őrület pár hete tört ki, és boldog-boldogtalan issza a szilícium-völgyi techcéges nagymenőktől Hollywood sztárjain át a Wall Street eszeveszettül pörgő brókereiig. Hát, akkor kóstoljuk meg mi is.
Én a saját magamon végzett kísérlethez maradtam a házi mixelésnél, az ajánlotthoz úgy-ahogy hasonlító alapanyagokkal. Vettem aránylag jó minőségű kávét, a legdrágább organikus biovajat és kókuszolajat. Utóbbit meglepetésemre bioboltokon kívül, sima szupermarketekben is lehet kapni, kilós kiszerelésben, 1000-1500 forint körül, és egyáltalán nincs kókuszillata.
Az eredeti recept egy csésze (ez egy félhivatalos amerikai űrmérték, kb. 2,4 deci) kávét ír elő, egy, profibbaknak két evőkanál vajjal – állítólag Dave Asprey hattal issza! –, és egy teáskanál kókuszolajjal. Nálam a kávé egy kicsit kevesebbre sikerült, a vaj nagyjából az egy és két kanál közé, a megdermedt, gyertyaviaszra emlékeztető kókuszolajból meg csak úgy érzésre farigcsáltam bele. 20-30 másodperc a turmixgépben, és kész is van.
És egyáltalán nem olyan borzasztó, mint ahogy az ember várná tőle, sőt. A legrosszabbra készültem, gyanúsan sokan írják az interneten, hogy olyan, mintha ricinusolajat innának. Na, azt még nem próbáltam, de egyszer Japánban ittam olyan kávét, aminek konkrétan halszaga- és íze volt, annál rosszabb nem lehet, győzködtem magam. Ehhez képest a golyóálló kávé illata szuper, mintha friss vajas popcornnal keveredne a kávé aromája. A színe mint a tejeskávéé, és nagyjából olyan állagúnak is tűnik. Már ránézésre, mert amikor issza az ember, egészen sűrűnek és krémesnek érződik. Az íze is egész jó, a vaj éppen annyira elnyomja a kávé keserűségét, hogy az se fintorogjon, aki egyébként nem szereti a feketekávét, és inkább a Starbucks-iskola híve. Én is ilyen vagyok, az igazi kávégourmet-k szemében maga az Antikrisztus, nekem a kávé legyen felütve tejjel, tejszínhabbal, csokival, karamellel, vaníliával, banánnal, az se baj, ha minddel egyszerre. Ezzel együtt a golyóálló kávét kicsit se kellett erőltetni, hogy lemenjen, bár egy kanál méz szerintem csodákat tett volna vele, de a cukor, tej és minden egyéb adalék szigorúan tilos.
„Annyira rossz keserű, vajas utóíze volt, hogy nem szeretnék még egyszer a közelébe menni. Engem pörgetett nagyjából 60 percig. Fosás nem volt." – Dávid, kult
„Keserű, először kellemesen lattés, aztán borzalmasan zsíros-vajas, legszívesebben egy zsebkendővel kitörölnéd a szádat. Szar, ne igyon ilyet senki, mert elsőre tényleg megtévesztően habos! Hatása zéró, igaz, én csak belekortyoltam kettőt." – Balázs, gazdaság
„Hogy a költőt idézzem: gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt. A kóstolás után fél órával éreztem, hogy sürgős meetingem lesz, és hát volt is. Egyébről nem tudok beszámolni – mivel nem hittem benne, nem meglepő, hogy nálam még placebohatás sem működött. Még annyira sem pörögtem fel tőle, mint egy sima lattétól. Ízre meg tömény borzalom, valaki vajjal kikente a számat, azt nyalogattam még percekig. Cukor, az persze nem volt. Szóval nincs az a pénz, amiért egy tisztességes feketét lecserélnék erre a zsiradékturmixra." – Stöki, tech-tudomány
„Engem eléggé fejbe vágott, utána kb. 10 perccel furán kezdtem magam érezni, a fejem túl könnyű lett, azóta pedig úgy érzem, mintha legszívesebben elaludnék, de ez az izé meg pumpálja a szívemet, ezért nem lehet (és persze azért se, mert még tart a munkaidő, de ez egy teljesen másik aspektusa a témának)." – Anna, politika
„Nekem tökéletesen bejött minden szempontból. Ízre oké, a kávét is cukor és tej nélkül iszom, ha fel akarok ébredni, de az marja a gyomrom. Így viszont vajjal, miegymással kibélelve semmi gond nem volt vele. Kb. 10 perc után túlpörgetett, de elképzelhető, hogy összeakadt a Monsterrel, amit előtte fél órával ittam, vagy eleve utóbbi okozta. Mindenesetre azóta kellemesen pörget, semmi extra, energiaitalnál hatásosabbnak tűnik, nem olyan gyors és nem olyan hirtelen a lecsengése. Illetve nem vagyok tőle álmos sem. Fosás negatív." – Attila, programozó
„Szerintem oké volt, azt leszámítva, hogy a végén tényleg túl olajosnak tűnt. Bár ezt úgy mondom, hogy egyébként utálom kávé ízét, mindig teleöntöm tejjel, fahéjjal, kakaóporral, mézzel vagy bármivel, ami elnyomja. Csak azért tolom, hogy ne aludjak el nap közben és itt ingyen van. Utána egy húsz perccel lett egy kis hányingerem, de lehet hogy attól ,hogy eszembe jutott, hogy margarint ittam, ami valójában ezek szerint vaj volt. Egyébként engem is élénkített kb. egy óráig" – Bálint, gazdaság
Hogy innentől minek kellett volna történnie, ahhoz a Vice tesztelője, Charlie Norton beszámolóját vettem sorvezetőnek. Ő azt írja, kb. fél óra múlva üt be a koffein, és 5-6 órán át tart, de nemcsak hosszabb, hanem erősebb is a hatása, mint rendesen. Kiélesedett elméről, túláradó energiáról ír, és hogy ebédidőben kiugrott futni 10 kilométert, de meg se izzadt (tegyük hozzá, hogy Norton egyébként ultramaratonista, megcsinálta az alaszkai Yukon 100-at, ami 160 kilométer -20 fokban, szóval ez speciel nem olyan nagy dolog tőle). Aztán jön az ólmos fáradtság, és persze a kávé másik jellegzetes élettani hatása is. Tudományosan bizonyított tény, hogy a kávé megbolygatja az ember emésztését, Norton ezt úgy írja le, hogy néha azt érezte, a beleiben az Utolsó tangó Párizsban jelenetei játszódnak le, végül azzal zár, hogy “az agyam golyóálló lett, a seggem nem”. Biztató előjelek, na.
Pontban reggel nyolckor küldtem be a szervezetbe a golyóálló kávét, otthon, munkába indulás előtt, reggeli helyett, ahogy elő van írva (450-500 kalória van a turbókávéban egyébként, nem akar enni is az ember). Csak egy fél pohár vizet ittam rá, azt úgyis adnak automatikusan a kávé után minden valamirevaló kávézóban, hát csak nem szabálytalan most sem. És azzal fel is ültem a metróra, amit nem is tudok eléggé hangsúlyozni, hogy milyen vakmerő tett volt annak árnyékában hogy mekkora esélye van az embernek nagyon hirtelen vécét találni, ha úgy hozza a szükség. A brutálisan organikus és bio, antioxidánsoktól és laurinsavtól csöpögő szükség. Négy-öt megálló után jelzett is a hasam, hogy valami fura dolog történik vele, aztán vagy öt percig (persze sokkal többnek tűnt) úgy éreztem, mintha az összes Alien-film egyszerre menne a gyomromban - aztán egyszer csak elmúlt. Nagy megkönnyebbülésemben azt tettem, amit minden jó érzésű embertársam tenne, ha szuperhumán szintre turbóznák az elméjét:
Miután két megálló alatt megcsináltam a 458. pályát, amin egyébként egy hete el voltam akadva, és aztán azzal a lendülettel a 459-est is, már tudtam, placebo ide vagy oda, ez a cucc működik.
A délelőtt további része aztán aránylag eseménytelenül telt, a kihagyott reggeli ellenére egy pillanatra sem éreztem éhesnek magam (még ebédnél is csak egy fél adagra voltam jó), viszont rettentő szomjas voltam, és szó szerint literszámra ittam a vizet. Na és a kiélesedett elme, meg a rengeteg energia? Hát, valahol az igen és a talán között félúton van erre a válaszom, az mindenesetre tény, hogy cikkírás közben egy csomó napok-hetek óta magam előtt tologatott, vagy éppen folyton elfelejtett emailt és telefont intéztem el. És megírtam ezt a cikket eddig a mondatig, reggel fél tíz és dél között. Jobban belegondolva lehet hogy fel voltam dobódva kicsit a kávétól, mert ebédre gondolkodás nélkül bevállaltam a chili con carnét, ami a reggeli turbókávéval kombóban nagyjából annak a gasztronómiai megfelelője, mintha a homlokomra tetováltatnám, hogy YOLO.
Bár a kávé hatása a Norton által leírtnál gyengébb volt, tovább tartott: délután 3 felé, vagyis hét órával a megivása után kezdtem el kókadozni és ásítozni. Öt után nem sokkal, hazafelé a metrón kis híján elaludtam, de aztán szinte egyik percről a másikra vége lett a hullámvölgynek. És ha valaki extrém kíváncsi lenne: másnap reggel különösebb armageddon nélkül távozott a szervezetemből az, aminek távoznia kellett.
Asprey a következőkkel magyarázza a golyóálló kávé hatását, és működési elvét:
Azért a biztonság kedvéért megkérdeztünk egy független táplálkozási szakembert, hogy kiderüljön, mennyi ebből a reklám, és mennyi a tudomány, a hatásból pedig mennyi a placebo és mennyi a valódi. Utóbbi egyenes folyományaképpen pedig mennyire csináltam hülyét magamból.
Tihanyi András dietetikust, a sportolók teljesítményfokozó táplálkozásának szakértőjét hívtuk segítségül, aki azzal kezdte, hogy a kávét valóban szokták a sportolók teljesítménynövelésre használni: „A koffein fokozza a zsírszövetben a lipolysist, így a zsírsavak keringésbe jutását, ezzel nagyobb erőkifejtést vagy hosszabb testmozgást tesz lehetővé. A zsírsavkínálat fokozásával megnövelheti a zsírégetés arányát a szénhidrátégetés rovására, a teljesítményfokozó hatásnak azonban vannak feltételei. A legfontosabb, hogy szervezetünk ne legyen túlságosan hozzászokva a koffeinhez. Ha ilyen módon kívánjuk javítani a teljesítményünket, előtte pár napig-hétig ne nagyon igyunk kávét vagy egyéb koffeintartalmú italt (bár ezt nem minden kutatás tartja indokoltnak). A hatás a koffeinfogyasztás után 2-3 órával jelentkezik, ennyivel időzítsük a verseny elé. Viszont mivel a nagy dózisú koffein életveszélyes is lehet, használat előtt mindenképpen konzultáljunk dietetikussal, sportorvossal!”
A dietetikus elmondása szerint a koffeint a teljesítmény növelésére általában 2-9 milligramm per testtömeg-kilogramm adagokban alkalmazzák, de már 2-3 mg/ttkg is pozitívan hat az állóképességi teljesítményre (illetve hathat: alapvetően a gének határozzák meg, hogy kire hogy hat a koffein, és mennyire lehet esetleg veszélyes). 300 mg koffein elfogyasztása javítja a reakcióidőt és a mozgáskoordinációt. Azt is kimutatták, hogy a koffein állóképességi edzések alatt csökkenti a fájdalomérzetet, így annak, aki ritkán fogyaszt koffeint, a kávé megkönnyítheti az edzéseit és enyhítheti az izomlázat.
Tihanyi szerint a koffein hatását étrendi úton valóban el lehet nyújtani és manipulálni, de az biztos, hogy ezzel az alvásigényünket (Asprey ígéretével ellentétben) nem tudjuk csökkenteni, sőt, az alvás minőségét még ronthatjuk is. Ráadásul a koffein rendszeres fogyasztása nem tesz élénkké. Sőt, mivel enyhe függőséget okoz, előbb-utóbb már szükségünk lesz rá a nap beindításához, és fáradtnak fogjuk érezni magunkat nélküle. „Ki lehet próbálni a koffein hatását manipuláló módszereket, ez ideig-óráig (akár évekig) hatásos lehet. Ennél jóval komplexebb módszereket tartósan kipróbálva azt gondolom a megfelelő alvási higiéné a jó testi-szellemi teljesítmény titka. A testünket hosszú távon kijátszani nem lehet.” – mondja a szakember.
A testzsír égetése, és az ebből fakadó fogyás már trükkösebb kérdés. „A koffein és a kávé egyéb hatóanyagai ilyesmire mérsékelten ugyan, de valóban képesek. A zöld tea hasonló hatását is kimutatták már, ehhez nem kell zsíros kávé. A stimulánsok étvágycsökkentőként és aktivitást növelő komponensként is hathatnak. Viszont egy kiegyensúlyozatlan összetételű (kevés fehérje és szénhidrát, egyéb tápanyag), stimulánstartalmú ital reggelinek nem nevezhető. Kis mértékben támogathatja a zsírleadást, de a napi teljes energia- és tápanyagbeviteltől, illetve az energiafelhasználástól függ, hogy végül fogyni vagy hízni fog az ember.”
Asprey tehát nagyon ügyes: szinte csak olyan dolgokat állít a kávéjáról, amiket alapvetően a tudomány sem cáfol, sőt, akár egyet is ért – csak a feltételes módokat, a „csekély mértékben”-eket, a „nincs bizonyítva az ellenkezője”-ket mismásolja el, és helyettesíti ellenőrizhetetlen, általánosításra okot nem adó, de jól hangzó egyedi példákkal.
Akárhogy is, a golyóálló kávé egy kipróbálás alapján, szigorúan szubjektív alapon, és jelentős részben placeboeffekttel támogatva, nálam úgy tűnik, működött. Vagy legalábbis működgetett, mert annyira kirobbanónak azért nem éreztem a hatását. És annyira nem is finom, hogy ezentúl ezt reggelizzem, még akkor sem, ha így talán sosem fogom megtudni, milyen lehet 12 IQ-ponttal okosabbnak lenni. Mindenesetre ha Los Angeles felé járok, ahol 2015-ben megnyílik az első hivatalos Bulletproof-kávézó, biztosan megkóstolom az eredetit is. Aki kíváncsi lett a dologra, az azért hallgassa meg először Tihanyi András figyelmeztetését:
“Rövidtávon hasmenés léphet fel, beteg vagy koffeinre érzékeny emberek a koffein mellékhatásaival számolhatnak. Epe- és hasnyálmirigy-problémáknál biztosan nem ajánlott.”