Paleontológusok egy friss bejelentése valószínűleg új korszakot nyit a „gyerekek kedvenc dinoszaurusza” versenyben: a kínai-észak-koreai határtól nem messze 2012-ben talált csontok ugyanis egy olyan, a raptorfélékhez tartozó ősállathoz tartozott, ami
A négy szárnyat sajnos nem úgy kell elképzelni, mint a szitakötőknél, valójában az állat hátsó lábain lévő tollazat miatt tűnt úgy, mintha az állatnak két pár szárnya lenne. A paleontológusok abban nem biztosak, hogy a lábtollazat hozzájárult a repüléshez szükséges felhajtóerő megteremtéséhez, azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy a kormányzásban és egyensúlyozásban segített igazán.
Az viszont biztos, hogy a repülő hüllőkhöz képest nagy testű állat a szokatlanul hosszú, akár harminc centimétert is elérő farktollak miatt volt képes a levegőbe emelkedni. A nagy farktollak segítettek az állatnak az emelkedésben, illetve a leszálláskor és a vadászatkor is jól jött a nagy felület a hirtelen fékezésekhez.
A 125 millió évvel ezelőtt élt állat első pillantásra nem volt túl nagy, de a korai repülő állatokhoz képest óriásinak számít, ráadásul a test mérete nem feltétlenül függ össze azzal, hogy mennyire volt veszélyes ragadozó. A mikroraptorok közé tartozó, Changyuraptornak elnevezett élőlény 120 centi hosszú és négy kilogramm volt, ami Luis Chiappe, a Los Angeles megyei Természettörténeti Múzem paleontológusa, a leletről szóló tanulmány társszerzője szerint komoly eredmény az akkor élő, még kialakulóban lévő repképes állatok között. „Szép méretes szörny ez” – foglalta össze Chiappe.