Egy kutatásban azt vizsgálták kutatók, hogy az 5-6 éves gyerekek hogy ítélik meg egy történet szereplőit. A gyerekek között egy fontos különbség volt: egy részük vallásos neveltetés kapott, mások pedig nem.

A kísérletben három különböző történet szereplőiről kellett megállapítania a gyerekeknek, hogy vajon valós vagy képzeletbeli emberekről van szó. A realista történetekben, ahol csak szokványos események szerepeltek, a gyerekek a családi háttértől és iskolatípustól függetlenül azt mondták, hogy a főszereplő valós személy. Az olyan történetek főszereplőinek megítélése azonban, ahol a valóságban lehetetlen történéseket okozott valamilyen felsőbb hatalom, erősen megoszlott. Főleg ugyanis olyan gyerekek mondták az ilyen szereplőket valósnak, akik valamilyen szinten már megismerkedtek valamelyik vallás tanításaival (jártak templomba, vagy valamilyen vasárnapi iskolába), míg a vallási ismeretekkel nem rendelkező gyerekek felismerték, hogy kitalált személyekről van szó.

A vallásos neveltetés az olyan szereplők megítélésében is szerepet játszott, ahol a lehetetlen történéseket varázslatok, illetve a mágia valamilyen formája okozta - függetlenül attól, hogy ezt a történet elárulta vagy nem. A vallással korábban kapcsolatba nem került gyerekek a vallásosaknál jóval nagyobb arányban ismerték fel, hogy ezek a szereplők nem valósak.

A vizsgálatot végző szakemberek szerint az eredmények alapján egyértelmű, hogy a vallásos neveltetés nagyban kihat arra, ahogy a gyerekek különbséget tesznek a valóság és a fikció közt, és ez nem csak a vallásos, hanem más, kitalált történetek esetében is így van.