A Földet sokmillió évvel ezelőtt benépesítő dinoszauruszok kihalása máig vitatott kérdés tudományos körökben, ám úgy tűnik, az Edinburgh-i Egyetem kutatói lassan pontot tehetnek a diskurzus végére. A brit tudósok új elmélete abból a szempontból korántsem formabontó, hogy az őshüllők kihalását ők is ahhoz a sokat emlegetett aszteroidához kötik, ami hatvanhat millió évvel ezelőtt csapódott a Földbe a mai Mexikó területén. A kutatók szerint ugyanakkor a dinoszauruszok akár túl is élhették volna a kataklizmát, ha a természet nem ítéli halálra őket egyébként is.

Bár a katasztrófa által előidézett földerengések, cunamik és futótüzek már önmagukban elég pusztítóak voltak, a legkomolyabb csapást a savas eső és az égboltot elsötétítő porfelhők sokasága mérte az ökoszisztémára. Mindez elsősorban a Föld növényvilágát érintette érzékenyen, hosszabb távon azonban a növényevők, illetve a velük táplálkozó húsevő dinoszauruszok kihalásához vezetett.

Az Edinburgh-i Egyetem kutatói szerint ugyanakkor az őshüllők tömeges kihalása nem volt szükségszerű. Ha a Föld biodiverzitása nem csökken veszélyesen alacsony szintre a becsapódást megelőző évezredekben, a növényevő dinoszauruszok nagyobb eséllyel juthattak volna táplálékhoz, és a T-rexek álla sem kopott volna fel zsákmányállatok híján.

Ha tehát az aszteroida néhány millió évvel később, vagy korábban csapódik be, a dinoszauruszok jó eséllyel ma is köztünk járnának - de ennél is valószínűbb, hogy mi nem járnánk köztük. Az őshüllők kihalása volt ugyanis az a kritikus esemény, ami lehetővé tette az addig kiszolgáltatott emlősök elszaporodását, így ha a dinoszauruszok nem is, mi mindenképp hálásak lehetünk a kozmikus időzítésért.