A Neptunusz pályáját keresztezte a New Horizons amerikai űrszonda, és megkezdte kilencévesre tervezett útjának immár utolsó szakaszát, hogy 2015. július 14-én találkozzon a Plutóval – írja az MTI. Az űrszonda pontosan negyedszázaddal azután haladt el a Neptunusz mellett, hogy a külső Naprendszer felé tartó Voyager–2 1989. augusztus 25-én szintén megfigyelte az óriásbolygót.

A NASA 2006 januárjában indította útnak az alig féltonnás New Horizons űrszondát, amely elsőként vizsgálhatja meg a fagyott nitrogénnel borított Plutót és annak négy holdját, majd a tervek szerint a Neptunusz pályáján kívül található, kisméretű jeges égitestekkel benépesített Kuiper-öv néhány objektumát is megfigyeli.

A New Horizons 4 milliárd kilométerre közelítette meg a Neptunuszt, ami a Nap-Föld távolság 27-szerese. Annak ellenére, hogy az űrszonda sokkal távolabb volt, mint a Voyager–2, kamerája egy sor felvételt készített az óriásbolygóról, amelynek légköre a Naptól való nagy távolság ellenére is igen aktív - olvasható a NASA honlapján.

Az űrszonda jelenleg 440 millió kilométerre van a Plutótól, amelyről - mint Alan Stern, a program vezető kutatója rámutat - a New Horizons minden bizonnyal meglepő információk sokaságát szolgáltatja majd. „A törpebolygó oly távol van, hogy a Pluto még a Hubble-űrteleszkóp felvételein is csak egy homályos, elmosódott folt, amelyről nagyon keveset lehet tudni. Az összes adat akár egyetlen papírlapon is elfér” – mondta meg a tudós. Ismertetése szerint az űrszonda feltérképezi a törpebolygót és öt ismert holdját, és esetleges további égi kísérői után is kutat. További feladata meghatározni a Pluto felületének és légkörének az összetételét.

Ralph McNutt, a John Hopkins Egyetem tudósa, aki a New Horizons-program keretében megvalósuló nagyenergiájú részecskekutatás felelőse, úgy véli, hogy a Pluto a Neptunusz hetedik és legnagyobb holdjához, a Tritonhoz lehet hasonlatos. A feltételezések szerint a vízjégréteggel borított, jégvulkánokkal rendelkező égitest a Neptunuszból "lökődhetett ki".

„Nagyon sok a találgatás, hogy a Pluto végül is hasonlít-e a Tritonra, és ha igen, mekkora a köztük lévő azonosság. Óriási jelentőségű egy eddig feltáratlan égitesttel való találkozás: nem tudjuk, hogy pontosan mit is látunk majd, ám az űrkutatások sok évtizedes tapasztalatai alapján bizton mondhatjuk, hogy nagyon sok meglepetés vár ránk” – vélekedett Ralph McNutt.