Az ESO VLT távcsőegyüttes műszereivel végzett új spektroszkópiai mérések alapján nemcsak a Tejútrendszer csillagaiban kevés a lítium, hanem egy, nem a Galaxishoz tartozó gömbhalmaz objektumaiban is.
A Tejútrendszer körül 150 öreg gömbhalmaz kering; ezek még a galaxis kialakulásakor keletkezett csillagok százezreit tartalmazzák. Közülük sokat Charles Messier francia csillagász fedezett fel a XVIII. században.
A Sagittarius csillagképben megfigyelhető M54 jelzésű objektumról több mint kétszáz évig úgy gondolták, hogy szintén a Tejútrendszert kísérő gömbhalmazok közé tartozik, 1994-ben azonban kiderült róla, hogy a Sagittarius törpegalaxis a gazdája, távolsága 90 ezer fényév körüli, azaz
Európai csillagászok az ESO VLT távcsőegyüttes műszereivel Alessio Mucciarelli vezetésével most azért tanulmányozták a halmaz csillagait, hogy megoldják a modern asztrofizika egyik legnagyobb rejtélyét: a hiányzó lítium problémáját.
Az elmélet szerint az univerzum jelenlegi lítiumtartalmának túlnyomó része közvetlenül az Ősrobbanás után szintetizálódott a hidrogénnel és a héliummal együtt, csak sokkal kisebb mennyiségben. Ki lehet számolni, hogy mennyi lítiumnak kellett lennie a korai univerzumban, és így a legelső, ma már a legöregebb csillagokban. Sajnos a számok nem stimmelnek: az idős csillagokban a várt lítiummennyiségnek csak a harmada található.
De akkor hová tűnt a lítium? Erre csak elméletek vannak.
Sajnos a probléma megoldásához több évtizednyi kutatás után sem járunk közelebb.
A lítium mennyiségét eddig csak a Tejútrendszer csillagaiban tudták meghatározni a spektroszkópiai megfigyelésekkel. A VLT-t kihasználva Mucciarelli és munkatársai most az M54 válogatott csillagain is el tudták végezni a szükséges méréseket. Mit ad isten, az M54 objektumaiban a lítium mennyisége nagyon hasonló a Galaxis csillagaiban mért értékhez.
De nyilván tudja, hogy ez mit jelent: azt, hogy bármi legyen is a lítiumhiány oka, az nem korlátozódik a Tejútrendszerre.