A Némó nyomában című rajzfilm központi eleméről, a kis bohóchal nagy utazásáról derült ki, hogy nem is áll olyan messze a valóságtól, mint ahogy azt eddig gondoltuk. Egy nemzetközi kutatócsoport tagjai felfedezték ugyanis, hogy a fiatal bohóchalak közül sokan akár sok száz kilométert is úsznak a nyílt tengeren azért, hogy a születési helyüknél jobb feltételeket biztosító korallzátonyon éljék le aztán az életüket. Természetesen mindezt maguktól teszik, és nem azért, mert elrabolja őket egy búvár.

A PLOS One-on közzétett cikk szerint a vizsgált halpopuláció hat százaléka tett meg akár 400 kilométeres utat. "Hatalmas kaland ez ezeknek az alig pár napos, és egy centiméternél nem nagyobb halaknak" - mondta el Steve Simpson, az Exeter Egyetem tengerbiológiai tanszékének tanára. "Olyan kicsik, hogy igazából a víz áramlatai segítik őket az út legnagyobb részén."

A csapat Omán déli partjainál dolgozott. Itt van két, egymástól 400 kilométerre lévő korallsziget, a kutatók az itt élő bóhóchal-populációt vizsgálták. A DNS-minták alapján meg tudták különböztetni azokat a halakat, amik valóban fiatal korukban kerültek át az egyik atollról a másikra azoktól, amik a két alfaj keveredéséből született hibridek voltak. A modellek alapján kiderült, hogy főleg az észak-dél irányú vándorlás volt a jellemző, ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy pont ugyanilyen irányú a tengeráramlás is ezen a környéken.

A kutatásnak azon túl is van értelme, hogy egy csapat ember festői szépségű helyeken tudományos munkának álcázott búvárkodással tölthette el az idejét (miközben valószínűleg végtelenítve ment a Némó nyomában). A korallok körüli élet jobb megértése azért fontos, mert egyes becslések szerint a korallokra épülő ökoszisztémák 29,8 milliárd dolláros szeletét adják a világgazdaság körforgásának. Ha ehhez hozzávesszük, hogy fél évszázad alatt a világ koralljainak 80 százalékát vesztettük el, máris nem tűnik akkora időpocsékolásnak a vándorló bohóchalak vizsgálata.