Staffan Normark, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia titkára kedden, magyar idő szerint 11 óra 45 perckor kihirdette a fizikai Nobel-díj idei nyerteseit. A szokásoknak megfelelően először svédül, aztán angolul mondta el, hogy 2014-ban Akaszaki Iszamu, Amano Hirosi és Nakamura Sudzsi kapta, a nagy fényerejű kék LED feltalálásáért.
Ez az a dióda, ami lehetővé tette a ma ismert kijelzők és fényforrások gyártását. 1994-ben Japánban mutatták be az első, nagy fényerejű kék színnel világító InGaN (indium-gallium-nitrid) diódát. Ezzel lehetővé vált három, már korábban is ismert monokromatikus fényforrás (a vörös és a zöld már az 1960-as évek óta létezett) segítségével fehér fényt előállítani.
A sajtótákékoztatón sikerüt elérni Nakamura professzort telefonon, de az elmúlt éveknek megfelelően idén is borzasztóan rossz minőségű volt a kapcsolat. Nakamura annyit elmondott, hogy hihetetlen érzés, hogy Nobel-díjat nyert a találmánnyal.
A három szakember találmánya segít az energiatakarékos, mégis fényes fehér fényű fényforrások előállításában. A bolygó energiatermelésének negyedét használjuk pillanatnyilag világításra, így a LED hozzájárul a Föld energiakészleteinek jobb kihasználásához.
A tavalyi fizikai díjjal ellentétben egy konkrét találmányt díjaztak, de a Nobel-bizottság képviselői szerint Alfred Nobel is egyetértett volna azzal, hogy a japán tudósok megérdemlik a díjat. Egyrészt már az energiatakarékos lámpák miatt is, amikkel ráadásul a korábbi, káros anyagok felhasználásával készült hagyományos izzókat is le lehet cserélni.
A találmány értékét növeli, hogy nagyon sokan próbálták előállítani ugyanezt, de csak nekik sikerült úgy, hogy abból aztán könnyen sokszorosítható, piacképes termék legyen. Iszamu és Hirosi egy laborban dolgoztak, Nakamura külön, de folyamatosan megosztották egymással az eredményeket.
A Nobel-bizottság szerint a nagy erejű kék fényű LED-del látrehozott fehér fényt használó fényforrások ráadásul nagyjából 50 százalék körüli hatékonysággal dolgoznak, így pillanatnyilag kevés ilyen hatékonyan működő technikai megoldásunk van, és most nem is nagyon lehet megmondani, mi lehetne még ennél is jobb megoldás a fény mesterséges előállítására.
Tavaly hosszú évek tippelgetése után Peter Higg és Francois Englert kapta meg a fizikai Nobel-díjat, a hivatalos indoklás szerint a díjat egy olyan mechanizmus felfedezéséért kapták, ami segít megérteni, honnan származik a szubatomi részecskék tömege, és aminek létezését a Nagy Hadronütköztető ATLAS és a CMS kísérletei a közelmúltban gyakorlatban bizonyítottak is.
Bár a híres bozon végül Peter Higgs skót fizikusról kapta a nevét, a mechanizmust először két belga, Francois Englert és Robert Brout írta le 1964 augusztusában. Mivel Brout már meghalt, őt nem díjazták, ugyanakkor Peter Higgs 1964 októberében megjelentetett publikációjában beszélt először arról, hogy ahhoz, hogy Brout és Englert elmélete működjön, egy új típusú részecskére van szükség. A díjazott elmélet központi része annak a modellnek (a fizika standard modelljének), ami azt írja le, hogy épül fel a körülöttünk lévő világ.
A nyolcmillió svéd koronával, vagyis nagyjából 270 millió forinttal együtt járó díjat december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján adnak át az októberben bejelentett díjazottaknak Stockholmban.
Alfred Nobel tehetős svéd nagyiparos, a dinamit feltalálója 1895-ben írt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a tudomány és az irodalom kiválóságai, valamint azok, akik a legtöbb erőfeszítést teszik a békéért. Az alapító nem hagyott határozott instrukciókat a mindenkori Nobel-bizottságra. Utasításai szerint a díjat azoknak kell adni, akik az előző évben saját tudományterületükön „a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek”. Az „előző évben” kitételt már régóta nem tartja be a Nobel-bizottság, mivel évtizedek is eltelhetnek, mire kiderül, hogy egy kutatás mennyire értékes. Ezzel összefüggésben előfordulhat, hogy egy nagy horderejű felfedezés lekési a jelölési folyamatot, az ugyanis az átadást megelőző év végén kezdődik, és az adott év januárjának végéig tart.