Egy amerikai kutatócsoport a Hubble űrtávcső felvételei alapján elkészítette az eddigi legrészletesebb hőmérsékleti és vízpára-eloszlási térképet a WASP-43b exobolygó légköréről.
A 2011-ben felfedezett WASP-43b kevesebb mint egy földi nap, egész pontosan 19,5 óra alatt kerüli meg a tőlünk 260 fényévre lévő, K7 színképtípusú csillagát. A bolygó nagyjából akkora, mint a Jupiter, de a tömege kétszerese annak. Mivel nagyon közeli pályán járja körbe a csillagát, a keringése gravitációsan kötött, vagyis mindig ugyanazt az oldalát mutatja a csillaga felé.
A közelség és a kötött keringés miatt a bolygó időjárása igen szélsőséges. A nappali oldalon 1600 Celsius-fok van; ilyen hőségben még az acél is megolvad. Ha ez nem lenne elég, az ezer fokkal hűvösebb, koromsötét oldalon hangsebességgel száguldó szelek fújnak az északi félteke felé. A főleg hidrogénből álló forró bolygón nincsenek olyan felszíni alakzatok, amik alapján követni lehetne a forgását; ehhez csak az éjszakai és a nappali oldal közötti hőmérséklet-különbség nyújthat támpontot.
A Kevin Stevenson által vezetett kutatócsoport spektroszkópiai mérésekkel meghatározta a WASP-43b légkörében a vízgőz mennyiségét és az atmoszféra különböző rétegeinek hőmérsékletét. A bolygó forgása alapján megállapíthatták az előbbi paraméterek hosszúság szerinti eloszlását is. A kutatók most először tudták egy bolygó három teljes forgási periódusát végig követni, ami meghatározó volt a mérések szempontjából.
Mivel a Naprendszerben nincs ehhez fogható bolygó, csak a WASP 43b-hez hasonlóan hasonlóan bizarr légkörű bolygók vizsgálata nyújt lehetőséget a bolygók formálódásának és fizikájának megértéséhez.
Laura Kreidberg (University of Chicago) magyarázata szerint a WASP-43b olyan forró, hogy az atmoszférájában az összes víz gőz formájában van jelen, ellentétben például a Jupiterrel, ahol az jeges felhőkbe kondenzálódik. A vízről úgy vélik, jelentős szerepe lehetett az óriásbolygók kialakulásában, mert azokat a fejlődésük korai szakaszában rengeteg jeges üstökös bombázza.
A Naprendszer óriásbolygóinak víztartalmáról kevés információnk van, mivel az jég formájában leülepszik, így szinte eltűnik a megfigyelhető felső légkörből. A forró jupiterek esetében azonban a gőz állapot miatt spektroszkópiai módszerekkel viszonylag könnyen nyomon követhető.
Az óriásbolygók kialakulásához vezető folyamatok megértéséhez jobban kell ismernünk a bolygók kémiai összetételét. A csoport eredményei szerint a WASP-43b esetében a víz mennyisége nagyjából annyi, amennyit egy, a Naphoz hasonló kémiai összetételű objektumtól várhatunk.
A csoport további bolygók esetében is tervezi a vízgőz-méréseket. A Hubble utóda, a James Webb űrteleszkóp – a célbolygó hőmérsékletétől függően – már nem csak a víz, de a szén-monoxid, a szén-dioxid, az ammónia és a metán mennyiségének meghatározására is képes lesz majd.