A legújabb számítások szerint a Tejútrendszerben feleannyi a rejtélyes sötét anyag, mint eddig feltételezték – írja az MTI. Az ausztrál Nemzetközi Rádiócsillagászati Kutatóközpont kutatási eredményeit az Astrophysical Journal új számában ismertették.
A sötét anyag olyan anyagfajta, amelyet közvetlenül lehetetlen megfigyelni csillagászati módszerekkel, ugyanis semmiféle elektromágneses sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el. A jelenlétére csak a látható anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásából lehet következtetni.
Míg a látható anyag a világegyetem 4 százalékát teszi ki, a sötét anyag részesedése 25 százalék, a többit pedig a sötét energia tölti ki.
Az ausztrál kutatók Prajwal Kafle asztrofizikus irányításával egy különleges módszert alkalmaztak; ezt James Jeans (1877–1946) brit fizikus és csillagász dolgozta ki 1915-ben, jóval a sötét anyag fölfedezése előtt. A tudósok a csillagok sebességét vizsgálták az egész Tejútrendszerben, beleértve a galaxisunk peremvidékét, 5 billiárd kilométernyire a Földtől. A csillagászok korábban sosem vizsgálták ezt a területet.
A kutatók számításai szerint a Tejútrendszerben található sötét anyag tömege 800 milliárd Nap-tömegnek felel meg. A mérések segítettek megoldani egy olyan rejtélyt is, amely csaknem két évtizede foglalkoztatja az asztrofizikusokat.
A galaxisképződés és fejlődés elmélete, az úgynevezett Lambda-CDM modell szerint a Tejútrendszert sok nagy kísérőgalaxis veszi körül, olyanok, amelyeket akár szabad szemmel is lehet látni, ám környékünkön mindössze három csillagváros található. Ezek a Nagy Magellán-felhő, a Kis Magellán-felhő, valamint a Sagittarius törpegalaxis. Ám ha a sötét anyag tömegére vonatkozó számításainkból indulunk ki, minden a helyére kerül, hiszen mindössze három kísérő galaxisra futja, és ezek itt sorakoznak a Tejútrendszer körül.
– mondta Kafle.
A projektben részt vevő Geraint Lewis, a Sydney-i Egyetem asztrofizika-professzora szerint a kutatásoknak köszönhetően kidolgozták a Tejútrendszer holisztikus modelljét. Ezzel több dolog is mérhetővé vált – például kiszámíthatjuk, hogy milyen sebesség kell ahhoz, hogy megszökjünk a galaxisból. Másodpercenként 550 kilométeres sebességgel menni fog. (Kontraszt: a Földről felszálló rakétáknak másodpercenként 11 kilométeres sebességre kell gyorsulnia, hogy leküzdje a Föld gravitációs vonzását.)