Mivel ma már nemcsak telefonból és karórából lehet okosat venni, hanem virágföldből és vécépapírból is, nem meglepő, hogy mostanra feltalálták az okoskorcsolyát. Valójába nem akkora hülyeség, mint amilyennek hangzik; nem korcsolyázni tanít meg, hanem orvosdiagnosztikai eszközként vizsgálja, hogy mekkora stressz éri a korcsolyázók ízületeit gyakorlás közben.

A korcsolyázók rengeteget gyakorolnak, gyakorlatilag teljes munkaidőben, és minden próbán legalább 50-100 ugrást is csinálnak. Ugrás után olyan erővel érkeznek vissza a jégre, mintha a saját testsúlyuk hatszorosát kéne megtartaniuk – pedig egyértelmű, hogy az emberi szervezet nem erre van bedrótozva.

Az okoskorcsolya méri a korcsolyázó lábára nehezedő erőt, és folyamatos visszacsatolást ad róla. Ez segíthet az edzőnek, hogy ne terhelje túl a korcsolyázókat, és megelőzhetők legyenek a sportbalesetek.

A Brigham Young Egyetem és az Ithaca Főiskola kutatói már elkészültek a működő prototípussal; a csupán 142 grammos eszköz észrevétlenül illeszthető a korcsolyához, és nem érintkezik a jéggel. A kutatók szerint a mérési eredmények biztatók: a rendszer kellő alapossággal figyeli a korcsolyázók lábára ható erőt. A csapat most azt tervezi, hogy ne csak a függőleges, hanem a vízszintes erőhatást is vizsgálják, így az eszközt tovább fogják fejleszteni.