A Naphoz közeledve a Rosetta űrszonda célüstököse egyre aktívabb, így a szonda képfelvevői látványos felvételeket készítenek a magból induló porkiáramlásokról. Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondájának célüstököse, a 67P/Churyumov-Gerasimenko (röviden 67P) magja egyre aktívabb, mind több gáz és por távozik a felszínéről, ahogyan az üstökös közeledik a Naphoz.

Az üstökösmag jegeinek szublimációja magával ragadja a porszemcséket is, amelyek közül a kis méretűek eltávoznak a magról, elsősorban porsugarakat, porjeteket alkotva. A mag felszínének jól behatárolható kisebb területei jelentik az üstökösmag aktivitási zónáit, a porjetek forrásvidékeit. A jetek porszemcséiről szórt napfény pedig megfigyelhető, így a szonda kamerái képesek is lefényképezni ezeket a látványos sugarakat. A magtól távolabb a por szétterül és kialakul a porkóma, illetve a porcsóva.

A Rosetta küldetésének egyik fő célja az üstökösaktivitás kezdetének és kifejlődésének végigkövetése közvetlen közelről hosszú időn keresztül. Még ez év áprilisában egy gáz- és porkitörést sikerült megfigyelni a Rosetta műszereivel, miközben a szonda 5 millió kilométerről mintegy 2 millió kilométeres közelségbe került a kis égitesthez, az üstökös naptávolsága pedig 4,28 CsE-ről 4,08 CsE-re csökkent.

Most október 7-én a Rosetta szonda 16 kilométerről készült felvételein az üstökösmag két összetevőjét összekötő nyak vagy gallér területéről por áramlik ki koncentrált porsugarak formájában. Egyébként a Philae leszállóegység CIVA panoráma-kamerájával készült felvételeken a szonda egyik, mintegy 14 méter hosszú napelemtáblája is látszik, ami ritka látvány. Emlékeztetőül: a CIVA kamera még szeptember 7-én 50 kilométerről készített hasonlóan különleges felvételt.