Néhány pillanatig nagyon jó érzés, aztán az egész elillan: ha megvakarjuk a viszkető területet, csak rövid ideig nyugodhatunk meg, aztán minden rosszabb lesz - és most már azt is pontosan tudjuk, miért. Ugyanaz az ingerületátvivő anyag mozgatja a fájdalmat és a vakarózást is.

Rengeteg ember szenved krónikus viszketéstől, az ok nagyon sokféle lehet az ekcémától a májproblémán át a rákig. Ez az állapot komoly hatással lehet az életminőségre. Úgy tűnik, a testnek van egy megküzdési mechanizmusa: addig vakarjuk a viszketést, amíg nem fáj, ez azonnali enyhülést jelent. Utána viszont sokkal rosszabb lesz, mint előtte, még jobban viszket, sőt, még fájdalmas bőrprobléma is előjöhet.

„Sokan még akkor is vakaróznak, amikor már véreznek” – mondta Zou-Feng Csen Washington University School of Medicine kutatója, aki rájött, miért csináljuk ezt. Csoportjának egérkísérlete szerint az egész egy szerencsétlen idegműködés következménye. 

Tudjuk, hogy a szerotonin nevű neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag) segít kontrollálni az erős viszketésből származó fájdalmat, és az erős viszketést, ezért a kutatócsoport megvizsgálta, hogy a szerotonin résztéesz-e a viszketés kialakulásában is. 

Génmódosított egereket hoztak létre, amelyek nem termeltek szerotonint. Alapból, ha az egereket olyan vegyületekkel fecskendezik be, amikről viszketni kezdenek, durván vakarózni kezdenek, most viszont szinte nem csináltak semmit. Az olyan nem génmódosított egerek, akiknél megakadályozták, hogy a szerotonin elhagyja az agyat, szintén nem volt vakarózás. Valószínű, hogy a vakarózás akkor indul, amikor a szerotonin eléri az agyból az irritált területet.

Ez magyarázhatja azt is, mért vakarjuk magunkat véresre. „Az emberek azért vakaróznak, mert a fájdalom gátolja a viszketést. Mivel a szerotonin kontrollálja a fájdalmat, erősebben kell vakarózni, hogy nagyobb legyen a fájdalom, és elnyomja a viszketést. Az agy viszont a fájdalmat is kontrollálni akarja, még több szerotonint küldd, ezzel végtelen ciklusba kerülünk” – magyarázza a kutató.