Jelzavaróként is használják a mexikói szelindekdenevérek (Tadarida brasiliensis) a beépített hanglokátorukat, hogy fajtársaikat elzavarják a vacsorájuk közeléből.  A Science tudományos lapban közzétett felfedezés véletlenül született meg, a szerző eredetileg egy tigrismoly jelzavaróját tanulmányozta.

Aaron Corcoran biológus a Marylandi Egyetemen készült a posztdoktorijára, és ehhez tanulmányozta a komoly elektronikus fegyverarzenállal felszerelt tigrismoly fajokat Arizona és Új-Mexikó államok határvidékén. A Bertholdia trigona molyfajnak is van egy jelzavarója, mellyel a barna késeidenevért próbálja távol tartani magától. Ekkor vette észre Corcoran, hogy szelindekdenevérek cirkálnak körülötte, és azok is hangokat adnak ki.

Az akusztikus adatok elemzésével Corcoran kimutatta, hogy a szelindekdenevér által kiadott hangok nagyon hasonlítanak arra, amit a tigrismoly ad ki magából, hogy elzavarja a késeidenevéreket. Felmerült Corcoranban, hogy esetleg a denevérek is egymást próbálják megzavarni. Tudományos elemzésekkel igyekezett meggyőződni arról, hogy ez helyes következtetés.

Corcoran rájött, hogy a szelindekdenevér tizenöt különféle hangot képes kiadni, és mivel nem csapatosan vadászik, minden fajtársa egyben rivális is. A felvételeit visszajátszva megtalálta azokat a hangokat, amelyek megakadályozzák a táplálék követését.

A tudós megállapította, hogy most először sikerült kibővíteni a denevérek hangjainak funkcióját: a kommunikáción és a helymeghatározáson kívül akusztikus jelzavarásra is használhatók.