Mindenki átélte már azt az élményt (aki olvas), hogy néha egyszerűen nem bír letenni egy jó könyvet, amíg be nem fejezi. Az érzés erőteljes és gyakori, a mögötte lévő tudományt viszont nem igazán kutatták eddig.  A német Free University of Berlin kutatók most megvizsgálták, mi történik az agyban, amikor az olvasók elmerülnek a Harry Potter-könyvekben. Az eredmények a Neuro Report című szaklapban jelentek meg.

Csun-Ting Su pszichológus megalkotta a fikcióérzés-hipotézist: azokat a történeket, amelyekben érzelem van, arra késztetik az olvasót, hogy empátiát érezzen a főszereplő iránt; ezt az érzést pedig egy speciális idegháló szabályozza az agy anterior insula és középső cinguláris kérgében. Így az érzelmekkel töltött narratívák sokkal inkább odakötik az olvasókat, mint a semlegesek. 

A hipotézis teszteléséhez két csoportra osztották a résztvevőket, akik különböző részeket kaptak a Harry Potter-sorozatból.  Az egyik csoportot MRI-ben olvastatták, így képeket készíthettek az agyukról olvasás közben. A másik csoportot simán olvastatták, majd mindkettőt kikérdezték, hogy érezték magukat. 

Minden részlet négy sor hosszú volt, izgalmas, félelmet kiváltó részek és érzelmi szempontból semlegesek egyaránt. Ahogy várták, az olvasók saját értékelési szerint sokkal jobban elmerültek azokban a részekben, ahol sok volt az érzelem. Ez perszer nem meglepetés, sokkal érdekesebb, ami az agyban történt: az empátiáért felelős agyi részek valóban magasabb aktivitást mutattak. Ez még akkor is meglepő, ha egy pársoros szöveg nem adhatja ugyanazt az élményt, mint egy teljes könyv elolvasása.