A fukusimai atomerőmű katasztrófája már elég régen, 2011 márciusában történt, ekkor nagy mennyiségű cézium-134 jutott a Csendes-óceánba. Már akkor féltek a szakértők, mi lesz, ha a sugárzás eléri Észak-Amerikát. 

Elérkezett ez a nap is: Woods Hole Oceanographic Institution (WHOI) kutatói a partokról 160 kilométerre észlelték a radioaktivitást, az értékek azonban jóval alacsonyabbak annál, hogy bármilyen azonnali egészségi károsodást okozzanak.

A projektet Ken Buesseler tengerkémikus vezeti, az eredményeket Society of Environmental Toxicology and Chemistry szokásos konferencián mutatta be csütörtökön.  „A legtöbben nem tudják, hogy eredetileg is volt cézium a Csendes-óceánban, a fukusimai eset előtt, de csak a cézium-137-es izotóp. Ennek harminc év a felezési ideje, és az ötvenes-hatvanas évek légköri atombomba-tesztjeivel került a környezetbe. A 137 mellett viszont már 134 is van, ez is előfordul a természetbe, felezési ideje csak két év, így a mostani adag forrása csak Fukusima lehet” – magyarázta.

A Kalifornia környékén talált sugárzás alacsonyabb, mint két becquerel per köbméter, az ivóvíz határértéke 7400 becquerel per köbméter. Ha valaki csak ezt a vizet fogyasztaná egy évig, akkor is ezerszer kisebb sugárzás érné, mint ha elmenne röntgenre a fogorvosnál. A nagyobb halakban viszont felkúszhat az érték, ők kisebb halakat fogyasztanak, így történt a Fukusima környéki vizekben is, de még így sem jelentenek kockázatot.