A Star Trek sorozatban is megjelenő láthatatlan pajzs a valóságban is létezik, körülbelül 11 ezer kilométerrel a földfelszín fölött, és ez véd meg minket a gyilkos elektronoktól. A közel fénysebességgel közlekedő elektronok az űrbéli elektronikus eszközöket és az asztronauták életét veszélyeztetnék.

A pajzsot Daniel Baker és munkatársai fedezték fel a fánk alakú Van Allen sugárzási övezetben, amit a Föld mágneses mezeje tart a helyén.

„Olyan ez az egész, mintha az elektronok egy üvegfalnak csapódnának az űrben” - mondta Baker. „Ez a láthatatlan pajzs elképesztő jelenség. Pont olyan, mint amit a Star Trekben is használnak, hogy hárítsák az idegenek támadását.”

A Colorado Boulder Egyetem kutatói korábban azt hitték, hogy ezek a száguldozó elektronok megközelítik a Földet, és csak a felső légkör molekulái szűrik ki azokat.

A Van Allen sugárzási öveket 1958-ban fedezte fel James Van Allen professzor, és Baker is az ő tanítványa. A vezetésével küldött fel a NASA 2012-ben két űrszondát, amelyek találtak a két korábban ismert övezet mellett egy harmadikat is.

A felfedezés újabb ismeretekkel bővíti a plazmafizika tudományát, és jó tippeket ad az űrkutatóknak azzal kapcsolatban, hogy hol érdemes elhelyezni a műholdjaikat, ha azokat biztonságos helyen akarják tárolni.