A tizenévesek sohasem hallgatnak a szüleikre, és most már azt is tudjuk, hogy miért nem. Neves amerikai egyetemek kutatói 32 fiatalt kértek meg arra, hogy üljenek be egy agyi tevékenységet vizsgáló szerkezetbe, és közben 30 másodpercen át anyjuk kritikáját kellett hallgatniuk. Az átlagéletkor 14 év volt.
A Berkeley, a Harvard és a Pittsburghi Egyetem tudósai három agyterületre fókuszáltak a vizsgálatukban. A negatív érzelmeket feldolgozó limbikus rendszerre, az érzelemszabályozó homloklebenyre, valamint azokat a területekre a halántéklebeny és a falcsonti lebeny közötti csomópontban, amelyek részt vesznek egy másik ember nézőpontjának megértésében.
A kutatók nemcsak a korholást játszották le, hanem kontrollként egy semleges felvételt is, amelyben tök unalmas dolgokról volt szó.
A kritikák hallatán a gyermekeknél fokozódott a negatív érzelmekért felelős terület aktivitása, de az érzelmekért és empátiáért felelős területek működése csökkent. Szóval amikor legközelebb flegmán reagál a gyermeke egy vitában, akkor gondoljon arra, hogy nem tehet róla: biológiai mechanizmusok gátolják abban, hogy másképp cselekedjen.
A tanulmány kritikusai szerint óvatosan kell bánni az eredmények értelmezésével, mert a résztvevők nem kaptak pontos instrukciókat, tehát nem volt eléggé kontrollált a kísérlet. Az, hogy a gyermekek agya kikapcsol, egyfajta védekezési mechanizmus is lehet, amivel megelőzhető egy nagyobb konfliktus. Ezt a feltevést támasztja alá az a megfigyelés, hogy a támogató szülőkkel rendelkező gyermekeknél sokkal erősebb volt az agyműködést gátló mechanizmus.
Végül, hogy a szülők is kapjanak némi támogatást az idegtudománytól, érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy a felnőttek agya miért robban fel, amikor a gyermekük semmit sem reagál a kritikára.