Az evolúció érdekes folyamatait ismerhettük meg a százlábú Strigamia maritima genomjának megfejtésével. A kerti komposzt gyakori lakójának körülbelül 15 ezer génje van, ami nagyjából kétharmada az ember 22 ezres génkészletének, és a tudósok szerint éppen az a legérdekesebb, ami hiányzik a százlábú genomjából.

A százlábú az ízeltlábúak közé tartozik, ahogy a pókok, rovarok és rákok is, és ez volt az ízeltlábúak utolsó osztálya, amelynek nem ismertük a génjeit. Most kiderült, hogy a Strigamia maritima elvesztette az összes olyan gént, amely az állatvilágban ismert fényreceptorok létrehozásáért felel, és azokat is, amelyek a test órájaként ismertek, és a napszakok változásához való igazodást segítik (cirkadián ritmus).

A Strigamia persze a föld alatt él, és nincsenek szemei, így nem is annyira meglepő, hogy hiányoznak róla a fényérzékelők. Mégis lehet valamilyen alternatív fényérzékelője, hiszen a megfigyelhető, hogy az állat szinte menekül a fény elől. Az is elképzelhető, hogy a cirkadián ritmusra is van valamilyen génje, csupán másfajta, mint a többi állatban - fejtette ki Michael Akam zoológus, a birt Cambridge Egyetem munkatársa. 

A százlábú génjei arra mutatnak rá, hogy az állatok különbözőképpen kezelték azt a változást, amikor a tengerekből a szárazföldre léptek - mondta a tanulmány társszerzője, Ariel Chipman a jerizsálemi Héber Egyetem munkatársa.