Az elektromos angolna eddig is az állatvilág csodái közé tartozott, mert elég kevés állatnak van biológiai sokkolója. Ezt évszázadok óta tudjuk róla, azt viszont csak most derítette ki Kenneth C. Catania, a Vanderbilt Egyetem biológus kutatója, hogy pontosan mitől bénulnak le az állat áldozatai.

Catania megfigyelte, hogy ezek a halak úgy használják az áramütést, mint egy távirányítót. Amikor leadják az elektromos impulzusokat, akkor az áldozatuk 3 ezredmásodperc után egyszerűen megáll a vízben, mintha odafagyott volna.

Hogy kiderítse, mire hat az angolna elektromos sokkolója, kivette egy áldozatnak szánt hal agyát, és behelyezte egy tartályba az angolna mellé. Az áldozatra izommunkát mérő műszereket szerelt. Az angolnának bedobott néhány kukacot, és amikor azokat elektrosokkolta, az áramból az áldozat hal is kapott; Catania meglepetésére az agyatlan hal izmai összerándultak, tehát az áramütés nem a korábban kivett szervre hat.

Ezután kivette a hal agyát és gerincét is, újra lefuttatta a kísérletet, és még mindig rángatózott az áldozat. Végül belenyomott olyan szert, ami megakadályozza, hogy az izmok saját magukat összehúzódásra késztessék, de megint összerándultak. Így egyetlen lehetőség maradt: az angolna kimondottan a gerinc és az izmok közötti idegeket veszi célba.

Az angolnának nagyon pontosan kell beállítania az áramütést, megfelelő frekvencián kell leadnia az impulzusokat, hogy az áldozat mindegyik izma egyszerre húzódjon össze, és ezáltal mozgásképtelenné váljon. A halak pont úgy viselkednek, mintha a rendőrök által is használt eletromos sokkolókkal lettek volna megbénítva, állapította meg Catania.