A San Franciscó-i öböl áramlatai segíthettek három, az Alcatrazból valószínűleg sikerrel megszökő rabnak még a hatvanas években, derült ki egy holland kutatócsoport eredményeiből.

Clarence Angling, John Anglin és Frank Morris esőköpenyekből összekendácsolt tutajjal vágtak neki a veszélyes mutatványnak, és a hollandok szerint minden csak azon múlt, hogy mikor hajóztak ki. „Ha éjjel 11 és éjfél között indultak el, az áramlás valószínűleg pont a Golden Gate híd lábánál tette őket partra” - olvasható a kutatók egyikének blogján a rövid összegzés. A kutatók az adott nap vízállás-adatait felhasználva modellezték le az éjszakai áramlásokat, és az eredményeik szerint összesen egy órán át voltak olyanok a körülmények, amik lehetővé tették a szökést.

Ha előbb indultak el, a vizsgálat szerint valószínűleg a Csendes-óceán felé, ha később, akkor az öböl belseje felé sodródtak - az előbbi esetben simán csak kihűltek és meghaltak volna, az utóbbi esetben pedig napfelkelte után megtalálták volna őket a hatóságok.

Pontosan azonban nem lehet tudni, hogy mi történt velük, az biztos, hogy a rendőrség 1962 óta eltűntként kezeli a szökevényeket. A három férfi szappanból és hajból műfejet készített, azt tette az ágyába, hogy az őrök legalább egy darabig ne szúrják ki szökést. A cellából a falat megbontva jutottak át a szellőzőrendszerbe (a bontást kanállal, hónapokon át intézték), majd a szabadba, és itt valószínűleg vízre szálltak. A kutatás szerint ha mindezt jókor tették, és úgy eveztek, ahogy az olimpiai bajnokok szoktak, még az is lehet, hogy túlélték a kalandot.