Orosz és amerikai kutatók a Tejútrendszert és az Androméda-ködöt is magába foglaló Lokális Csoport újabb tagját fedezték fel. Az izolált törpegalaxis körülbelül 7 millió fényév távolságban helyezkedik el. Az eredményeket részletező szakcikk a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society szaklapban jelenik meg.
Tejútrendszerünk a hatalmas Andromeda-köddel együtt egy közel hatvan tagot számláló nagyobb konglomerátumnak, a Lokális Csoportnak a része. A halmaz legtöbb tagja a domináns galaxisoknál jóval kisebb méretű törpegalaxis. Egy orosz-amerikai kutatócsoport, amelynek vezetője Igor Karachentsev (Special Astrophysical Observatory, Karachai-Cherkessia), a Hubble-űrtávcső ACS (Advanced Camera for Surveys) műszerével 2014 augusztusában készült felvételeken egy újabb tagját azonosította a csoportosulásnak. A KKs 3 jelzésű izolált törpegalaxis távolsága mintegy 7 millió fényév és a déli égbolton, a Hydra csillagkép irányában figyelhető meg. Csillagainak tömege csak kicsiny töredéke a Tejútrendszer tömegének.
A KKs 3 egy szferoidális törpegalaxis, dSph típusú: a Tejútrendszerünket jellemző tulajdonságok, alakzatok, például a spirálkarok teljesen hiányoznak ezen rendszerekből, de nincsen olyan nyersanyag sem bennük, amelyből új csillaggenerációk alakulhatnának ki, így csupa öreg csillagból állnak. Úgy tűnik, hogy a legtöbb esetben a csillagkeletkezéshez szükséges por- és gázanyagot a közeli nagy tömegű galaxisok, például az Andromeda-köd söpörte ki a törpékből, ugyanis a dSph objektumok túlnyomó része sokkal nagyobb galaxisok közelében található.
Az úgynevezett izolált objektumoknak azonban más módon kellett fejlődniük. Bennük valószínűleg nagyon korán lezajlott egy nagy intenzitású csillagkeletkezési folyamat, amely során el is fogyott a por és a gáz, így további csillaggenerációk már nem is alakulhattak ki bennük. A kutatók számára a dSph típusú objektumok általában segíthetnek megérteni a galaxisok formálódásával és fejlődésével kapcsolatos problémákat, ezért a Hubble-űrtávcsővel igyekeznek ilyeneket a Lokális Csoporton túl is találni. A hidrogénfelhők hiánya miatt azonban nehéz elcsípni őket egy-egy égboltfelmérés keretében, ezért inkább az egyedi csillagaik azonosításával próbálják felfedezni őket. Ezen nehézségek miatt a Lokális Csoportban eddig mindössze egyetlen izolált törpegalaxist ismertünk: a KKR 25 jelű objektumot szintén ez a csoport fedezte fel még 1999-ben.
A kutatócsoport egyik tagja, Dimitry Makarov (Special Astrophysical Observatory) szerint a KKs 3-hoz hasonló objektumok megtalálása nem egyszerű feladat, még a Hubble-űrteleszkóp képességeivel sem. Kitartó munkával azonban – ha lassan is – egyre bővül a térkép a környező térről, amely nem is olyan üres, mint azt sokáig gondoltuk. Elképzelhető, hogy rengeteg szferoidális törpe van a nagy galaxisok között, ami viszont nagyon komoly hatással lehet a kozmosz fejlődéséről alkotott képünkre.
A csoport tovább folytatja a keresést a dSph galaxisok után, ami a következő években kicsit könnyebb lehet majd, ha elkezdi a működését a James Webb Űrteleszkóp és az E-ELT (European Extremely Large Telescope) is.