Három év után hamarosan véget ér az első magyar műhold, a MASAT–1 karrierje. A Budapesti Műszaki Egyetemen tartott sajtótájékoztatón a miniműhold fejlesztői bejelentették: a 10*10*10 centiméteres űrkocka valószínűleg január 10-én éri el a folyamatosan süllyedő pályamagasságnak azt a pontját, ahonnan már nem tudja folytatni a Föld körüli keringést. Hogy ez pontosan mikor lesz és hol, azt nem lehet előre tudni, a műhold pályája 300 kilométeres magasság körül éri el a földközeli pontját, ahol már van annyi légköri részecske, ami folyamatosan fékezi a műholdat. Ez az a jelenség, ami miatt az első magyar műhold nem maradhat örökre a világűrben.

A bejelentés szerint a műhold a légkörbe visszaérve a megnövekedett hőterhelés miatt először felmelegszik, annyira, hogy a műszerek működésképtelenné válnak, a 2012. február 13-án pályára állt műhold rádióadója is elhallgat. A zuhanás közben később a hatalmas hő hatására szerkezeti elemek is nyom nélkül semmisülnek majd meg, az amúgy sem túl nagy kocka legkisebb részei is elégnek a zuhanás alatt.

Az egész folyamat alig tizenöt-húsz perc alatt megy majd végbe. A MASAT-tal együtt pályára állított, de azóta már megsemmisült spanyol, lengyel és román műholdak tapasztalatai alapján kiszámított pályaelőrejelzés szerint a megsemmisülés valamikor január 9. este tíz és január 10. délután három között, a legvalószínűbb a szombat reggel hat órakor történik majd. Hogy pontosan hol éri majd a MASAT-ot a vég, nem lehet tudni,  az előzetes adatok a keringés végső szakaszában már nem elég pontosak. A szakemberek ezért a projektet eddig is követő rádióamatőrök segítségét kérték, akik a világszerte felállított antennákkal valószínűleg az utolsó pillanatig fogják majd a rádióadó jeleit, így az adatok alapján kiszámítható lesz, merre járt utoljára a műhold. 

A MASAT a magyar mérnöki szakértelem kiváló példája lett az elmúlt három évben. A második évben volt a naptevékenység miatt átállt a másodlagos rendszerekre, ami bizonyította, hogy még ilyen kicsi méretekben is lehet megbízható eszközt építeni. Igaz, ehhez nagyjából hatvan-hetvenezer mérnökórányi fejlesztés kellett.

A sajtótájékoztatón elhangzott: három nagy cél volt. Az első rögtön az, hogy a műhold felkerüljön az Európai Űrügynökség VEGA–1 rakétájára – ehhez egy nagyon kemény ellenőrzésen kellett sikerrel átmenni. A második mérföldkő az volt, hogy a műhold megszólaljon, és a jeleket a Földön is venni tudjuk: ez is sikerült, az első jeleket floridai rádióamatőrök vették.

A végső cél persze több volt, mint hogy egy retró-szputnyikot küldjenek fel, ami csak a saját rádiójelét tudja lesugározni: a MASAT különböző mért adatait feldolgozva értékes tudományos eredményeket kellett kidolgozni. Ez is sikerült, a három év alatt több száz megabájt adat gyűlt össze, 625 bit/másodperces adatsebességgel számolva nem kis teljesítmény. A mérések mellett a műhold fényképeket is készített.

A MASAT–1 sikere az alaprendszerek biztos működése is, a fedélzeti számítógép, a kommunikációs egység és az energiaellátás megoldása is jó alap lehet a további műholdak építésénél, hangzott el a sajtótájékoztatón.

A szakemberek szerint azonban a megsemmisülés nem egy projekt vége, hanem egy hosszabb folyamat egy természetes eleme. A BME-n a MASAT-projekt tovább folytatódik, és akár még évtizedeken át szolgálja a magyar űrkutatás kiteljesedését.