A Húsvét-sziget pusztulását sokkal inkább a helyi környezet állapota okozta, mintsem az emberi tevékenység – állapította meg a világ háta mögötti helyről készült egyik legfrissebb tanulmány.

Az első telepesek 1200 környékén érkeztek a szigetre, az európaiak azonban csak 1722-ben szálltak ott partra. A hatalmas fejszobrokról ismert sziget lakatlanná válásának körülménye akadémiai körökben is vita tárgya. A korábbi kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy az ott élt nép oly nagy mértékben aknázta ki a természet erőforrásait, hogy az már nem tudta eltartani őket.

„Korábban is írtunk tanulmányokat a helyi közösség összeomlásáról, és a mostani vizsgálatunk eredményei minket is megleptek” – mondta Thegn Ladefoged, az új-zélandi University of Auckland antropológus kutatója. 

A tudósok a helyiek által használt obszidián eszközöket vizsgálták meg különböző ásatási helyszíneken, mert az anyagban elraktározott vízmennyiség alapján meg lehet saccolni az eszköz korát. 

Kimutatásaik alapján a sziget északnyugati partján lévő területet egyre intenzívebben használták 1220 és 1650 között, de ezután - jóval az európaiak odaérkezése előtt - gyors hanyatlás következett be. A belső hegyoldalon 1200-1300 környékén volt egy gyorsan felfutás, amit 1480-ig egy lassabb növekedési időszak Ezt a területet 1705 és 1710 között kezdték elhagyni a lakók. A parthoz közeli harmadik helyszínen 1250 és 1500 között lassabban, utána 1690-ig gyorsan nőtt az emberi tevékenység, és itt csak 1850 körül kezdődött a hanyatlás.

A helyi klíma lehet a magyarázat a különbségekre. Az első két helyszín az eső hiánya és a rossz talaj miatt nem volt igazán alkalmas a földművelésre, tehát a lakosság már jóval az európaiak érkezése előtt is küzdött a természettel. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy a világhódítók új betegségeket adtak át a helyi közösségnek, amivel a sziget sorsa végleg megpecsételődött.