Az USA központi hírszerző hivatala, a CIA elismerte: az ötvenes évek UFO-őrületéért nagyrészt ők, egész pontosan a nagy magasságban repülő kémgépek tesztjei okolhatók.

A bejelentés még egy december 29-ei twitteres posztban jött elő. 

A szokatlan forgalom az égen az '50-es években? Mi voltunk.

A poszthoz egy PDF-dokumentumot is csatoltak, ami a CIA és az U–2-es kémrepülő közös, 1954 és 1974 közötti életét mutatja be, és amit amúgy 1998-ban adtak ki.

A jelentésben olvasható, hogy az U–2-es tesztelésének beindítása váratlan mellékhatást hozott: elképesztően megszaporodtak az azonosítatlan repülő tárgyakról szóló lakossági bejelentések, de a pilóták is sokszor jelentettek furcsa dolgokat.

A másik forrás a légiirányítás volt: mivel az utasszállítók akkor 10 és 20 ezer láb, vagyis 3 és 6 ezer méteres magasság között repültek, a 60 ezer lábon, vagyis 18 kilométer magasan közlekedő U–2-esek eléggé meglepték a forgalomirányító radarok kezelőit.

A jelenségeket akkor az amerikai légierő Blue Book (Kék Könyv) elnevezésű dossziéjában gyűjtötték, és sokszor kérték a CIA segítségét, akik segítettek is, bár a jelenség pontos hátteréről nem adhattak ki információt.

A bejelentést persze sokan kétkedve fogadták. Az ufóhívők szerint főleg az szól a CIA bejelentése ellen, hogy a Blue Book bejegyzései mára szabadon elérhetővé váltak, és az U–2-es tesztekkel összehasonlítva a jelentések időpontjait az derül ki, hogy az adatok nem mindig illeszthetők össze. Az ott összegyűjtött jelentések ráadásul néha évekkel korábban keletkeztek, mint hogy az U–2-esek tesztje elindult volna.

A nem ufóhívő szkeptikusok szerint sem feltétlenül kell elhinni, amit a CIA mond, de szerintük egyszerűen csak arról van szó, hogy a cég az U–2-esre akarja kenni sok más, korábban indított, és azóta is titkosított projektjét.